Megvolt egy hét napsütéses-zivataros Magyarország. Egyre nehezebben jövök vissza Hollandiába. A szívem majd megszakad. Képes vagyok a lepusztult Nyugati aluljáróban elbőgni magam, a szülővárosomban meg az elkopott járdákat vizsgálgatom, nosztalgiázom a múlton, nagyokat sóhajtozom. Úgy megöregedtek anyáék. És ugye csapásként ott volt nagyapa halála épp a magyarországi látogatásunk utolsó napján. Lelkiismeretfurdalásom volt, mert főiskola, a pesti dolgozós élet majd a külföldre költözés miatt valahogy akaratlanul is eltávolodtam a még élő nagyszüleimtől. Ahogy elnéztem anya sírós arcát, arra gondoltam hogy nem akarok távol lenni tőle soha többé és azt sem akarom hogy az unokáival olyan semmilyen legyen a kapcsolata, amilyen nekem volt a nagyszüleimmel az utóbbi 10 évben.
Odakint esik, fúj a szél - a változatosság kedvéért. Fázom. Felkapcsoltam a fűtést. Ahogy megérkeztünk ide ma délután, rámtört a letargia...
Odakint esik, fúj a szél - a változatosság kedvéért. Fázom. Felkapcsoltam a fűtést. Ahogy megérkeztünk ide ma délután, rámtört a letargia...
