Nagyon belefáradtam az emberekbe az elmúlt pár napban, én is fontolgatom a remetetéletet. Sok negatív tapasztalattól és érzelemtől megkímélném magam. Még nem tudom, hogy fogom kibekkelni a hétvégi kirándulást, legszívsebben visszamondanám, csak én nem vagyok gyökér... Na mindegy.
Aztán itt van Ő is, az egész kapcsolatunk kívülről aranynak tűnik, belülről meg rohad. Hogy mi a gáz? Nincs szex. Persze ő néha szeretné. Néha, mert ritkán közeledik, de akkor is olyan idétlenül csinálja, hogy biztos nem jön meg a kedvem hozzá. Odajön hozzám, miközben ülök a gép előtt és megkérdezi, hogy most csináljuk-e esteleg. Mivan? Ettől nem felizgulok, hanem ideges leszek, hogy miért nem lehet normálisan, férfi módjára nekemesni pl, vagy az egész estés gépezés helyett együtt csinálni dolgokat, amik aztán esetleg az ágyban is végződhetnének. De így, hogy egész este nem szólunk egymáshoz, aztán hirtelen megkérdezi, mintha csak egy pohár vizet kérne, hát így nem. Szóval így állunk. Meg is haragudott rám, és nem akarta megbeszélni, inkább haraggal aludt el. Beszéljük meg ma. Mára terveztem volna egy kis meglepit neki: pezsgőzés és közben jacuzzizás, ha már masszázskádunk van. De mostmár ehhez sincs kedvem. Most mondjam el neki a habokban ülve, hogy bár nagyon szeretem, de szexuálisan már régóta nem vonzódom hozzá? Sértsem meg, hogy az ágybeli teljesítménye lelomboz és nem sarkall újabb aktusokra? Mondjam el, hogy úgy látom, életünk további része valószínűleg szexmentesen fog eltelni? Nem tudom mit csináljak. Lehet, csak bele kellene törődnöm, magamra kényszeríteni heti egy dugást és eljátszani, hogy élvezem. Annyira nincs nagy kedvem hozzá, de persze meg tudnám csinálni. Miatta megtehetném. Nem hiszek abban, hogy találnék jobbat nála. Pláne, hogy én sem vagyok főnyeremény. Egy zsák szar vagyok és örülhetek, hogy egyáltalán jutott nekem valaki ezen a kibaszott világon.
