Hát igazán csodálatos volt... Menjünk ki sétára, mert az milyen jó, mondták. Aztán afféle rémálom túra lett belőle: nem akartak véget érni a homokdűnék, sűvített a szél az Északi-tengeren, olyannyira, hogy az eső vízszintesen esett, mert hát persze végig esett. A nadrágom és a kabátom csupa víz volt, nem különben a cipőm, ami a nem várt kis folyamok miatt úgy beázott, hogy cuppogtam benne és a lábamat meg teljesen feltörte. A két órás kis séta helyett végül vagy öt órán keresztül bolyongtunk a semmi közepén teljesen átfagyva és átázva a csodás holland időjárásnak köszönhetően. Se víz, se kaja nem volt nálunk, tekintve hogy kis sétára készültünk, csak hát végül is át lettünk baszva. Jó, tudom, hogy nem direkt, csak mi a jó búbánatnak csap fel valaki önjelölt idegenvezetőnek meg henceg, hogy ő ismeri a terepet, ha egyszer halvány lila gőze sincs valójában. Na mindegy. Az volt a legszebb, mikor elmentünk egytábla mellett, hogy innentől csak saját felelősségre túrázgassunk, de persze nem lehett másfelé menni. Lelki szemeim előtt lepergett a tipikus amerikai horrorfilm pár képkockája: fiatalok egy csoportja valami kietlen tájon eltéved, nem várt körülmények áldozatai lesznek és egyenként hullanak el...
Eleinte még tartotta bennem a lelket, hogy ha ennek vége szakad, akkor mehetek az ajándékboltba sirályos meg világyítótornyos ereklyéket vásárolni, de ahogy telt az idő, egyre inkább úgy tűnt, hogy ennek a túlélőtúrának nem lesz emberi időben vége és rezignáltam már csak egy forró zuhanyról ábrándoztam. A meleg szobában ülve egészen hihetetlennek és álomszerűnek tűnik az egész. Piszkáltak utána, hogy mit nyavajog a nagy caminós, mire közöltem, hogy azt én magam választottam, ráadásul tudtam mire számíthatok és felkészültem rá, szemben ezzel a pokoltúrával, amit kis sétának hirdettek meg és nem volt arról szó, hogy majd órákig fogunk bolyongani szélviharban és esőben. Áh mindegy.
Ez a hétvége amúgy is megmutatta, hogy ezeknek az embereknek nagy része nem a barátom, de még normális, jóérzésű embereknek sem nevezhetem őket, annál inkább pofátlanok, önzőek és hálátlanok: simán belezabálnak a kajádba, anélkül hogy előtte megkérdeznék, lehet-e, sőt akár fel is falják az egészet és neked nem jut, ha meg szóvá teszed, te vagy fasz; aztán természetesnek veszik, hoyg te kifizetsz valamit és nem adják oda a részüket, hanem be kell hajtani; kölcsönadod a könyved és "elfelejti" visszahozni és mikor kéred, hogy akkor legközelebb hozza már el, akkor közli, hogy nem fog menni, mert elutazik 4 hétre és kurvára leszarja, hogy neked meg szükséged lenne arra a rohadt könyvre... Áh mindegy. Tanultam valamit: szelektálni kell ezek közül az emberek közül és a pofátlanokkal minél kevesebbet érintkezni, szívességet nem tenni nekik, lehetőleg nem is találkozni velük. Ha jóhiszemű vagy, mindig megszívod, mert kihasználják.
Eleinte még tartotta bennem a lelket, hogy ha ennek vége szakad, akkor mehetek az ajándékboltba sirályos meg világyítótornyos ereklyéket vásárolni, de ahogy telt az idő, egyre inkább úgy tűnt, hogy ennek a túlélőtúrának nem lesz emberi időben vége és rezignáltam már csak egy forró zuhanyról ábrándoztam. A meleg szobában ülve egészen hihetetlennek és álomszerűnek tűnik az egész. Piszkáltak utána, hogy mit nyavajog a nagy caminós, mire közöltem, hogy azt én magam választottam, ráadásul tudtam mire számíthatok és felkészültem rá, szemben ezzel a pokoltúrával, amit kis sétának hirdettek meg és nem volt arról szó, hogy majd órákig fogunk bolyongani szélviharban és esőben. Áh mindegy.
Ez a hétvége amúgy is megmutatta, hogy ezeknek az embereknek nagy része nem a barátom, de még normális, jóérzésű embereknek sem nevezhetem őket, annál inkább pofátlanok, önzőek és hálátlanok: simán belezabálnak a kajádba, anélkül hogy előtte megkérdeznék, lehet-e, sőt akár fel is falják az egészet és neked nem jut, ha meg szóvá teszed, te vagy fasz; aztán természetesnek veszik, hoyg te kifizetsz valamit és nem adják oda a részüket, hanem be kell hajtani; kölcsönadod a könyved és "elfelejti" visszahozni és mikor kéred, hogy akkor legközelebb hozza már el, akkor közli, hogy nem fog menni, mert elutazik 4 hétre és kurvára leszarja, hogy neked meg szükséged lenne arra a rohadt könyvre... Áh mindegy. Tanultam valamit: szelektálni kell ezek közül az emberek közül és a pofátlanokkal minél kevesebbet érintkezni, szívességet nem tenni nekik, lehetőleg nem is találkozni velük. Ha jóhiszemű vagy, mindig megszívod, mert kihasználják.
