Teafű, ugyan...

Minden hepi. Boldogan készülődöm a tavaszra. Aztán jön egy halálhír. Nem ismerem, csak látásból. Egy anyukámkorú nő. A városomból, ahol születtem. Csak belegondoltam, milyen lehet a lányának. Milyen ez az érzés. És nem akarom megtudni.  Nem akarok tudni se róla, hogy ilyen létezik. Úgy szeretném megfogadni és betartani örökkön-örökké, hogy soha semmire nem panaszkodom többé! Velem csak jó dolgok történhetnek. És azokkal is, akiket szeretek.

Mar megint. Egybol be is dolt a holland tomegkozlekedes 2 gramm hotol. Mert kb ennyi esett, eltulozva persze. Orulet. Ez mar nem az elso ilyen eset ezen a telen, azota terjesztem is az iget az otthoniaknak, hogy ne szidjak annyira a BKV-t es a MAV-t, mert ahhoz kepest hogy NY-Europa szemeben Mo balkan es a dolgok valoban nem a legjobban mukodnek otthon....szoval ahhoz kepest egeszen jol mukodnek. Itt mar minimalis hotol is akkoa kaosz lesz, hogy akar napokig nem jarnak a vonatok... na mindegy. Lenyeg, hogy be akartam jonni hamarabb, hogy kicsit behozzam a lemaradast, de eloszor is nagyon soka fekudtem le a maratoni cset miatt - ami egyebkent sokkal fontosabb volt ennel a hulye munkanal, ugyhogy nem bantam -, masreszt elaludtam, elcsesztem az idot, a busz is kesett es docogott a ho miatt...Na mindegy. Es ma sem fogom behozni a lemaradasomat, mert a mailboxomban vart az email: kedvenc egyuttesen tavasszal ismet a varosba jon koncertezni. Teljesen megorultem, delutan indul az elovetel a jegyekre, exkluzivan a weboldalon regisztralt tagoknak. Mekkora mazli, hogy regisztraltam. Aaaa, kesz vagyok!

Eddig az volt a problema, hogy nem volt munkam. Most meg tul sok van. Valahogy nem sikerul ezt normalisan beallitani. En meg ahelyett, hogy guriznek, mint egy kisangyal, itt blogolok. Valahogy nem izgatom magam. Epp kaveszunetet tartok, eddig rohangaltam. Valami majd lesz. Bizom benne, hogy kialakul. Most  amugy is sokkal erdekesebb dolgok foglalkoztatnak: pl a vasarnapra tervezett tapas zabalas vagy egy kis utazas a kozeljovoben, amit tegnap eszeltem ki.

Ma reggel komolyan elgondolkodtam, hogy melyik irasmod a helyes. Habar es kapasbol j-vel irtam, de aztan elbizonytalanodtam. Mire jo a net ugye? Rakerestem. Mint kiderult mas is hasonlo egetrengeto problemakkal kuzd, viszont a kerdesre megkaptam a valaszt: helyesen tudtam... Megnyugtato.

Tultettem magam a hetvegi paraden is, delutan lekoptattam a tulbuzgo jelentkezot, aki ugy gondolta, hogy mivel reszegen nagyon kozlekeny voltam, igy barmire kaphato vagyok. Hat nem. Ugy dontottem, otthon teszem helyre a dolgokat es komolyan elbeszelgetek Vele. Nyilvan idonkent meg kell ujitani egy kapcsolatot, hiszen valahogy ki kell tartania egy eleten at. Mostanaban kicsit ellaposodott a dolog, en pedig azt hittem az izgalom keresese gyogyir lehet. Kiderult, hogy az csak 5 percig lenne az, de utana akar egy eleten at lelkiismeretfurdalas mardosna - mert a masik felnek ez nem gyogyir. En pedig egyszer s mindenkorra felelos lettem azert, akit megszeliditettem. Felelos vagyok a rozsamert.

Kedelyallapotom meg mindig a beke hatso fele alatt leledzik valahol. Az a furcsa, hogy megkaptam a visszaigazolast hogy tetszetos vagyok, megsem lett jobb tole. Sot rosszabb lett, marcsak azert is, mert nem attol vartam aki a legjobban szeret, hanem barki mastol. Ez viszont nem tisztesseges jatszma es nem is nekem valo. Nem, en nem ilyen vagyok, megha ki is bujik belolem neha a kisordog. De meg nem keso megallni es visszafordulni. Talan ez kellett ahhoz, hogy vegleg kijozanodjak. Valami amirol a pillanat heveben azt hiszed, hogy jo dolog, de igazabol egy pofonvagas, ami eszhez terit. Eddig es netovabb.

Biztos amiatt erzem ugy, hogy mostanaban elromlanak a dolgok, mert ha kinezek, szinte allandoan szurke az eg. Neha valtozatossagkeppen esik az eso es fuj melle a szel. Orulet, milyen vacak itt az ido. Ha az ember lanya amugyis hajlamos kedelyingadozasra, hat ez mindenkepp betesz. Ugy erzem, mintha mar idotlen idok ota rossz ido lenne. Mikor jon mar a tavasz? Szeretnek vegetvenni az eszetlen es idiota torteneseknek. De ahelyett, hogy javulna  ahelyzet, csak egyre szomorubb lesz. En leszek szomoru magam miatt. Nem igy kellene viselkednem, en jo amber akarok lenni. Tegnap mar azon filoztam, hogy el kellene innen menni. Vagy az USA-ba, vagy haza. Vegleg. Kell valami hely, ahol tobbet sut a nap es boldogabbnak erzem magam.

Nem szabad innom, mert nem tudom befogni a pofám. Szörnyen érzem magam és nem akarom bántani azt az embert, aki a legjobban szeret a világon. De már tudom, hogy eddig és netovább.