Mar megint furat almodtam. Vagyis nem volt fura, csak az elfojtott dolgok jonnek elo. Egyre intenzivebben, a jelek szerint. Nem tudom, hogy en vagyok-e pokolra valo, hogy elegedetlen vagyok es mindig mas akarok, mint ami van...vagy egyszeruen csak ilyen az emberi termeszet, ezt nevelik belenk, ezt koveteli meg a tarsadalom, a normak, minden. De kozben legbelul az osztonok kiirthatatlanok.
