Itt ulok, 2 ora elmult, a meloval sehogy sem allok es rohogok. Mert nem is erdekel. Talan van valami a kaveban. Ramjott a filozhatnek.
A huszoneves munkatarsam most kapott megint panikrohamot egy melohelyi dolog miatt, ami nem is az o hibaja volt, csak hat ot cseszegettek. En mondtam neki, hogy nyugodjon le, hisz o mindent megtett, de masok faszaga miatt ugyan ne idegesitse magat. Az elobb mar majdnem lefekudt ide a padloszonyegre, hogy o mar jarni se bir, mert a laba is faj. Aztan azt vizionalta, hogy szivrohama van. Mondtam neki, hogy menjen inkabb haza, sot vegyen ki egy het szabadsagot. Mar hetek ota mindig minden baja van, de ahelyett hogy elment volna betegszabadsagra vagy sima szabadsagra, inkabb mindennap eload itt egy maganszamot. Lehet tenyleg van valami baja, valoszinuleg lelki eredetu, de annyira beleeli magat ebbe, hogy a vegen mindig valami fizikai fajdalomban manifesztalodik ez a hiszti. Szar lehet ilyen fiatalon igy elni. Mert noha bar lelki nyavajam nekem is van, de ugy tunik, nem kulonosebben zavarja meg az egyensulyomat (most eloszor gondoltam hogy nekem van ilyen, fejlodok.... Idonkent nyavajgok, elmult dolgokon kesergek, vagy olyamin, amit nem csinalhatok ugy. Ezek persze most is zavarnak, de ha jobban belegondolok, annyira nem zavarnak, hogy rosszul erezzem magam. Mert alapvetoen jol erzem magam. Na, valamit csak tanultam az elmult 30 evben.Hurra!
