Teafű, ugyan...

Egy ujabb rendkivul pocsek hetfo koszontott rank. Az ido megint depressziv, szurke egbolt, meg ho is esett, ha kinez az ember az ablakon, akkor legszivesebben az ereit vagna fel. Orulet, mennyire vacak itt az ido. Pedig mult heten eljatszadoztam a gondolattal, hogy mi lenne, ha belevagnank a hazvasarlasba itt? Idonkent elhozzuk a boltbol az ingyenes ingatlanos magazint, nezegetjuk az elado holland hazakat/lakasokat es a multkor lattunk egy nagyon pofasat: onallo haziko (az itt ritka, csupa sorhaz van mindenutt), holland mercevel nagy kert, csatorna kis steggel es csonakkal a kert vegeben. Mint egy alom. Persze valami istenhatamogotti kisvarosban, ahova vonat se jar, ugyhogy kocsit is kellene egybol venni hozza. Mivel kedvezobb feltetelekkel lehet itt hitelt felvenni, nyilvan sokkal tobb ertelme lenne itt megtenni, mint otthon. De azert annyira megsem vonz a gondolat, hogy tobbszazezer euroval eladosodjunk es meg 5 evet sem szeretnek itt maradni - ennyi ido utan lehet ugyanis jol kiszallni egy hitelbol, allitolag.
Na mindegy, nem akarok meg 5 evig itt maradni. Meg 2 evig se nagyon. A penz nem minden. Inkabb eljunk kevesebb penzbol, de a csalad es a baratok kozeleben, mint tobb penzbol idegenkent valahol. Idegennek lenni nem jo. Szivem szerint mar jovore hazamennek, barmilyen szar is legyen otthon a helyzet. Foleg hogy tudom, hogy annyira azert nem szornyu. Van egy csomo mas orszag a vilagon, ahol a helyzett sokkal rosszabb, megis elvannak az emberek. A magyarok csak kicsit sokat panaszkodnak es folyton masokhoz merik magukat, masok elatszinvonalat vizsgatgatjak - nem kellene. Csak magunkkal kellene foglalkozni es kesz.
Szoval meg egy ev, szivem szerint. Addig megveszem a rucikat, amik tetszenek, de otthon sosem volt ra penzem, megtervezem a nyaralast, amire otthon nem lett volna penzunk, es ha majd hazamegyunk akkor orulni fogok, hogy volt par konnyebb evunk is, de a boldogsaghoz nem feltetlenul szukseges par jo ruci meg kulfoldi nyaralas.
Mikor eljottunk olyan szerencsetlennek ereztem magam, azt hittem, hogy majd a kikoltozestol minden megvaltozik. De azota kiderult, hogy itt is szerencsetlennek erzem magam: a munka itt is mokuskerek, a munkamat itt sem szeretem, itt sem talalom onmagam vagy hogy mit szeretnek kezdeni magammal, ugyhogy ez nem hely es penz kerdese. De kellett ez a tapasztalat, hogy rajojjek az elobbiekre. Ugyhogy hasznos volt, mindenkepp. Es ezert nagyobb orom lesz hazamenni oda, ahova tartozom. Ahol nem vagyok idegen.