Az egész a filmmel kezdődött, amit újra elővettem. Már elsőre is nagy hatással volt rám, de úgy tűnik megunhatatlan. Aztán hirtelen deja vu érzésem lett, mert el kezdtem érezni valami régi ízt a számban. Nem tudtam mi az az íz, csak hogy régebbi időkre emlékeztet és egy könyvre. De nem éreztem elég hosszű ideig, hogy megfejtsem a pontos időt és a könyvet. Így csak homály maradt, de ez a fura érzés rengeteg kérdést vetett fel bennem. Biztos az egész a film miatt volt. Az idő. Az emlékezet. Az érzések. Az egész megmagyázhatatlan összevisszaság. Aztán végül már Beethoven-t hallgattam. Gyönyörű, bár mindig is szerettem. El nem tudom képzelni, hogy süketként hogy tudott ilyen csodás zenei műveket megalkotni. Vajon 200 évvel ezelőtt elfilozofáltak az akkori emberek, hogy milyen lesz a jövő és hogy fognak-e rájuk visszaemlékezni?
