Ma total izgatott es furan boldog lettem, hogy kitalaltam magamnak a TERVET. Semmi kulonos, csak meghataroztam tegnap egy konkret idopontot, amikor vegleg haza szeretnek koltozni. Persze o nem ertett egyet, mert szerinte az tul hamar van es meg egy evet kellene itt maradni azon felul. En meg kotom az ebet a karohoz, meglatjuk mi lesz belole. De most valahogy iszonyu jo erzes, hogy latom a veget ennek. Nem mintha boldogtalan lennek itt vagy rosszul ereznem magam, egyszeruen csak ugy erzem, hogy kitelt az idom itt. Rajottem, hogy itt sem lettem okosabb, boldogabb, itt sem talaltam meg onmagam, de meg csak a hivatasom sem. A melohelyem itt is utalom. Igaz a penz itt tobb, de hat azert vannak annal fontosabb dolgok is. Otthon kevesebb lesz belole, de megiscsak otthon leszek es mindenki magyarul fog korulottem beszelni. Persze most kulon be vagyok sozva, hogy par nap mulva megint megolelhetem a szuleim, rohangaszhatok a kertben a kutyakkal es latom a barataimat Budapesten. Nem tudom, hogy evek szamanak novekedese miatt van-e, vagy kozeli hazautazas izgalma okozza, de olyan boghetnekem van :)
