Lógtam a melóból pár napot. Beteget jelentettem. Lázadok. Aztán megnéztem ezt a filmet. Gyönyörű zenéje van. És elgondolkodtató. Annyira tipikus. Annyira hétköznapi. Annyian élünk a csapdában. Pedig ahogy a filben is mondják: mindenki tudja az igazságot, csak egyre jobbak vagyunk a hazugságokban. Hazudunk önmagunknak, mert félünk változtatni és másoknak akarunk megfelelni.
Nem akarok ebbe a csapdába esni, vagy beleragadni. Kockázatot kell vállalni. Ez az egy életem van. Nem lesz másik. Nem lesz hosszabb. Nem pazarolhatom el. Nem akarok beleőrülni ebbe a melóba. De hamarosan vége és aztán kitalálom mi akarok kezdeni az életemmel. Sosem késő.
