Nem tudom, mi van velem, de az elmúlt 2 napban totál meg vagyok zakkanva. Tegnap és ma is elmentem a boltba pénztárca nélkül. Tegnap legalább még a bolt előtt eszembejutott, így rögtön visszafordulhattam. Ma viszont szépen kiválogattam a bevásárolnivalókat, felpakoltam a futószalagra, aztán el kezdtem turkálni a táskában és rájöttem, hogy megint nincs nálam... Már épp nyúlt is volna a pénztáros csaj a cuccokért, mikor gyorsított üzemmódban visszadobáltam mindent a kosárba, hogy visszapakoljam a cuccokat a polcokra. Biztos hülyének nézett, tulajdonképpen az is voltam.
Aztán este pakoltam ki a mosogatógépből, aminek az ajtaja ebből kifolyólag le volt nyitva, én pedig egy hirtelen mozdulattal olyan gyorsan fordultam a konyhapulttól a mosogatógép felé, hogy a lábam szárát erőteljesen beleütöttem. Iszonyatosan fájt, egy pillanatra le kellett ülnöm a padlóra. Azóta is lüktet és púp nőtt rajta. Nem is tudom mikor volt utoljára púpom. Mondom, meg vagyok zakkanva.
Egyébként a mosogatógépes sztorihoz hozzátenném, hogy nem tudom van-e még olyan nő rajtam kívül, akinek van mosogatógépe, de nem használja. Végül is nem az enyém, hanem a bérelt ház tartozéka. Nem szimpatizálok vele, mert 1,5 óráig mosogat, úgyhogy elmosogatok én, utána meg belepakolok és ott megszáradnak a cuccok. Végül is edénytárolónak használom.
Anyukám főnöke szerint a mosogatógép ugyanolyan fontos (ha nem fontosabb), mint a mosógép. Ezen én teljesen elhűltem, mert a mosógép milliószor fontosabb, mosogatógép nélkül meg simán elvan az ember. Szárítógép nélkül pláne, azt már tényleg nagy pazarlásnak tartom, mikor a szárítón is teljesen jól megszáradnak a cuccok, legfeljebb kicsit tovább tart...
