Reggel arra ébredtem, hogy be van dugulva a fülem és zúg. Utoljára főiskolás koromban volt ilyen és hosszas dokihoz járkálás, fülmosás és egyéb próbálkozások után múlt csak el, úgyhogy kicsit ráparáztam a dologra. Aztán délutánra elmúlt, pont mikor vittem a cicát a dokihoz és végül ott kellett hagynom, mert annyira rosszul tűrte a kezelést, hogy azt mondták: altatásban kell csinálni, majd este visszamehetek érte. Nem kívánom ezt az érzést senkinek! Egy macskának még csak el sem tudom magyarázni, hogy mi a helyzet, szegény nem érti miért vetik alá kellemetlen kezelésnek és aztán miért kell egy idegen helyen dekkolnia. A szvem megszakad!
