Azért nagyon komoly emberek vannak. Adott ez az illető, nem az én ismerősöm, hanem az övé. Amolyan családtag, csak nem vérszerinti. Tartozik százezer forinttal, mert hogy anno nem fizette ki a kábeltévé számláit, igazából el sem tudom képzelni mennyi ideig, ha ennyi tartozást összehozott. Ő persze segített rajta, de az illető azóta is tartozik ezzel a pénzzel és szerény véleményem szerint soha nem is fogja megadni. Nem ez lenne az első eset. Közben lakást vett és most kitalálta, hogy mégsem jó és neki kell egy másik lakás, ami drágább persze, úgyhogy adjunk neki kölcsön hárommillát, hogy meg tudja venni. Mi van? Adjuk oda a megtakarított pénzünket, amit azért gyűjtünk, hogy egyszer mi is saját lakást tudjunk venni (ami neki uyge már van). Ráadásul olyan embernek adjunk kölcsön, aki már így is tartozik, a számláit meg nem fizeti, ergo teljesen megbízhatatlan. Na persze. Álmodik a nyomor. Ilyenkor örülök, hogy a megtakarításainkat én felügyelem, mert azt százezret is amúgy a hátam mögött adta oda neki. Szívesen segítek bárkinek, csak óriási különbség van a rendes emberek és a pofátlanok között... és mindenkinek azért nem kell segíteni... Uff!
