Ahogy telnek az évek, egyre inkább szembesülök azzal, hogy a barátok eltünedeznek és lassan csak mutatóban maradnak meg barátnak. Valaki már évekkel ezelőtt eltűnt, amikor férjhez ment, majd gyereket szült. Évente egyszer ír egy üzenetet, hogy jó lenne engem látni, aztán ennyi. Ha annyira akarna látni, biztos jobban megerőltetné magát. Aztán van olyan, aki egy jó darabig kitartott, de két gyerkőc után ő is csak el kezd tünedezni mostmár, de benne azért még reménykedem, csak most nehéz időszakon megy keresztül. Olyanok is vannak, akiknek gyerekük sincs, mégis eltűnnek - ez a legrosszab kategória. Kezdem érteni, hogy miért is virágzanak a virtuális barátságok vagy a fészbuk. Az embereknek már nincs idejük többé egymásra.
