Tudom, hogy a problémám teljes mértékben nevetséges, mikor annyian éheznek a világban vagy ha földrajzilag közelebbi problémákat szeretnék felhozni, akkor említhetem azt, hogy otthon mi van... Én meg azon kesergek, hogy mégsem fogok karibi tengerparton naplementét nézni. Szánalmas, tudom. Ugyanakkor minden ember van annyira önző, hogy a saját gondjaival van elfoglalva és nem a világ nyomorával. Legalább ne hagyta volna, hogy beleéljem magam. Nekem volt egy csomó más ötletem idénre, ő akart a hideg holland őszből meleg helyre menni és úgy jött fel ez a desztináció ötletként. Különben soha nem jutott volna eszembe. Persze most reggel felsorolt pár helyet, ahova mehetnénk inkább, de már semmihez nincs kedvem. Azokra mehetünk majd otthonról is, mert közel vannak. Ez lett volna az egyetlen lehetőségem az életben a karibi partokra jutni és azt is leszarom mennyibe kerül, mert élményt kaptunk volna cserébe, ami örökre szól. Ilyenkor mindig eszembejut az a kibaszott kötvény, amibe pár éve tettük a megtakarításunk egy jelentős részét, pont a gazdasági válság előtt és szinte rögtön vesztett az értékéből harminc százalékot és azóta sem érte el még a betett összeget sem, nem hogy valami hozamot. Ezen mindig felidegesítem magam, mert én egyáltalán nem akartam ebbe belemenni, inkább hagytam volna a bankban a kicsi, de biztos kamathozammal. Persze erről nem szeret beszélni, mert az ő ötlete volt és a karibi utazás árát már bőven buktuk vele és még élményt sem kaptunk érte, csak gyomorgörcsöt. Nem beszélve az úgynevezett "családjáról", akik az elmúlt években már istentudja mennyivel lehúzták, mert ezekről ritkán számol be nekem és a dolog azért bosszant, mert ezek nem szegény emberek és nem kenyérre vagy életmentő orvosi kezelésre kellett a pénz, hanem passzióból, és soha eszükbe se jutott megadni.
Tegnap szinte egész este csak aludtam, annyira felkavart ez az egész. Itt állok harmincon túl, foglamam sincs mit kezdjek magammal, nem látom a fényt az alagút végén, ez az álomnyaralás egy apró szikra volt a sötétségben. De most maradt a sötétség. Nem találom magam, akkor se, ha dolgozom, akkor sem, ha itton ülök. De ha dolgozok, legalább van saját pénzem és nem kell függenem. Ezekről beszélni se lehet vele, ő elvan a saját világában. Néha nagyon magányosnak érzem magam.
