Szóval itt ez a mérleg. Egyik oldalán áll, hogy állást keresek, nagyon komolyan és rögtön. Másik oldalán meg, hogy kidobom az óvszereket és jöjjön az a gyerek. Az új állástól félek: interjúra járni, hm, izzadság és verejték. Színészkedni és hazudozni az interjún: még több izzadság és verejték. Ha esetleg felvesznek, akkor megszokni egy új helyet és idegeskedni, hogy beválok-e: annyi izzadság nem is létezik a Földön... De ha belegondolok abba, hogy terhesség, hízás, csúnyulás, majd szülés megindulása, tágulás, görcsök, fájdalmak, repedés, vér, plusz utána hogy mit kezdek az obégató csecsemővel én, aki maga is elég gyerekes, hát attól is kiver a víz. A legnagyobb különbség mégis az, hogy az állással max pénzt kapok, boldogságot nem, viszont a gyerekem hótziher, hogy hoz majd valamit az életembe, amiért érdemes volt megszületnem és ellébecolgatni harmicvalahány évig. Úgyhogy azt hiszem nagyjából eldöntöttem, hogy jövőre szülök. Persze nálam a dolgok gyorsan változnak, így ez az egész nem szentírás, csak a pillanat hevében lejegyzett gondolatok. Majd visszaolvasom később, kíváncsi vagyok mi lesz ebből. Mégiscsak nagy döntés.
