Tegnap nagyon kijött belőlem. És persze megint valami piszlicsáré dolog miatt. Valahogy egyszerűen nem tudom tolerálni, ha a másik idiótaként értetlenkedik. És belőle az lesz, ha iszik: úgy viselkedik, mint valami bárgyú idióta. Amúgy sem voltam éppen 100%-on: fájt a fejem, éjszaka volt, a kocsi ablakai be voltak párásodva, alig láttam valamit és mivel ez egy öreg kis járgány, a fűtés se kapcsol be pikk-pakk. Ordítottam, hogy "mondjad, már merre kell fordulni, semmit nem látok". Azt mondja, jobbra. Akkor még idegesebb lettem és még jobban ordítva közöltem, hogy ez egy kibaszott körfogalom, csak jobbra lehet menni, azt mondja melyik kijárat... Nagy nehezen kitaláltunk a városból, erre mondja, hogy nincs meg a GPS tapadókorongja, amivel a szélvédőre lehet rögzíteni és hogy ő azt nekem adta oda korábban. Mondom, nem, azt mindig a kesztyűtartóba tesszük, biztos, hogy nem adta ide. De ő, a kis részeg idiotizmusával csak azt hajtogatta, hogy mindig nekem adja ide és elkezdte puffogva kipakolni a tásákámat. Akkor megint ordítottam és minősíthetetlen hangnem mindenféle csúnya szavakat használva mutogattam a kesztyűtartóra. Azt hiszem az dühített fel, hogy mindenáron olyat állított, ami nem igaz és az is, hogy nem képes mértéket tartani, leissza magát és kész. Persze végül meglett az a szar korong, nem a táskában volt, de az út további részében nem szóltunk egymáshoz egy szót sem. Ő elaludt, én vezettem a sötétben. Hazaérve se szólt hozzám, a macskát viszont tüntetőleg agyondédelgette. Aztán lefeküdtünk, kicsit mindketten haraggal. Ő hamar elaludt én meg gondolkodtam, hogy milyen szülők leszünk: itt van egy anya, aki gyorsan elveszti a fejét és csak úgy köpködi a bazmegeket, ha valaki értetlenkedik és itt van egy apa, aki nem képes érett férfi módjára megállni annyi sörnél, ami még nem árt meg neki. Szépen vagyunk.
