Inkább néztem volna meg a Dolog előzményt, esküszöm az is jobb lett volna. Mondjuk nem számítottam rá, hogy a címben említett film ennyire kiborító és lelkileg megterhelő lesz. Igazából semmit nem tudtam róla, beletekertünk, valami túszejtős történetnek tűnt. De mint kiderült, a legdurvább pszicho-thriller fajtából. Egy netes blogon kritikát író emberke úgy fogalmazott, hogy egy idő után a néző úgy érzi, hogy legszívesebben hozzádobna valami a két túszejtő sráchoz... Hát, elég óvatosan fogalmazott, bennem félóra után már gyilkos indulatok dúltak és hangosan ecseteltem, hogy farkuknál fellógatva belezném ki a két csávót. Elég kemény, pláne hogy egy gyerek növekszik bennem. De közben hasamra tettem a kezem és arra gondoltam, hogy basszus, bárki megpróbálná bántania gyerekemet, én esküszöm, tényleg kibelezném az illetőt. A filmben ráadásul nincs felodás, katarzis. A német rendező otthagyja kétségek között az embert elültetve a gondolatmagot, hogy ez veled is megtörténhet. Nap mint nap olvasni pszichopatákról, a világ nem rózsaszín lufi. Még mindig rosszul vagyok ettől az élménytől.
