Az F-en való filózgatást persze még nem fejeztem be, ez a dolog lezáratlan marad szerintem még egy darabig. Mindenesetre én nem fogom keresni őt, de persze ő sem fog engem, mert most azt képzeli be magának, hogy velem való beszélgetéseknek mindig lelki amortizáció a vége. Hogy neki van így is elég baja és nem kell, hogy én ledorongoljam. Nem teszem, egyébként. Vagyis ez az én egyéni, szubjektív véleményem, hogy nem teszem, csak ő annak fog fel mindent. Mintha fanatikusan keresné a szavaimban a negatív értelmet. Szerintem meg nincs benne ilyen.
Most itt viszont leírom mit gondolok. Egyrészt nem értem miért sajnáltatja magát, hogy neki mennyi baja van, mikor mindent magának köszönhet. Azt, hogy meló ügyben lóg a levegőben vagy hogy nem tudja, mi lesz a jövőjével. Lett volna állása, több is. Mindent visszautasított, csak hogy elutazhasson Indiába 2 hónapra kölcsönpénzből. Még repjegyre valója se volt, az e gész utazás hitelbe ment. Megérte vajon? Az én értékrendenm szerint nem, az övé szerint igen. Ezt elfogadom, hiszen mások vagyunk. Én nem utaznék hitelből, ő meg igen. Nincs ezzel semmi gáz. Csak akkor ne rinyáljon, hogy most meg szarban van: se meló, se pénz. És főleg ne engem okoljon a rossz kedvéért, mert félreértett valamit, amit én nem negatív értelemben mondtam. Ráadásul a jelek szerint ki tudja hány emberrel megbeszélte az "ügyünket", csak éppen velem nem, akit érint. Ez övön aluli volt, és emiatt be is rágtam tegnap.
Tőlem nyugodtan sajnálhatja magát, de attól nem lesz jobb és nem fognak kialakulni a dolgok.
