Tegnap baromi szar napunk volt, mondhatni non-stop orditással, nagyon ki voltam idegileg. Kb. világgá akartam menni és elég depressziv gondolataim támadtak. Mit tesz ilyenkor a 21. századi ember? Elkezd google-ozni. Rákerestem a szülés utáni depresszióra és megijedtem. Megijedtem, hogy mi van, ha esetleg orvosi segitségre lenne szükségem a kiborulások miatt? Nem-nem, nem akarok agyturkászhoz menni, egyszerűen nem tarthatok ott! Nem-nem! Én csak könnyen elkeseredem és egyből rettentő szélsőségesen látom a dolgokat, a rossz dolgok meglátásában különösen nagy tehetségem van. Szóval elgondolkodtam sokmindenen. Valahogy csak kibirom ezt az első pár hónapot és majd csak kevesebb lesz a nyűglődés és a a sirás. Remélem. Ma már jobb napunk van azért, az ilyenekből lehet erőt meriteni. Ha csigalassússággal is, de telnek a napok és azért mindig van valami fejlődés, előrelépés. Talán nevetni fogok később ezen az időszakon, de hogy nem fog hiányozni, az biztos.
