Tegnap jó napunk volt és csak este jött rá a nyűglődés, így borítékolható volt, hogy ma szar napunk lesz megint. És lőn. Megint egésznapos nyűglődés, semmi sem jó, bezzeg ölben elalszik... Itt van a kutya elásva. De ugye mit tegyen a szerencsétlen anyuka, ha a gyerek bőg és egy kis nyugalmat szeretne? Ölbe veszi persze. Aztán már más nem is jó. Állítólag az ilyen pici babák még nem manipulálnak. Azt talán nem, de hogy megvan a magukhoz való eszük, az tuti. Most valahogy le kell szoktatnom arról, hogy csak ölben legyen el és nyugton maradjon a kiságyában is. Úgyhogy most lejöttem a földszintre és a bébiörzőn keresztül tesztelem, hogy mi történik. Persze nyűglődik. Nem jó ez így. Kellene, hogy magától tudjon aludni, kicsit ellegyen magában. Ha bömböl, akkor mondókázni, énekelni se lehet neki, mert olyankor nem érdekli. Pedig istenuccse, én próbálok foglalkozni vele, de ez az állandó bömbölés nem sok teret hagy nekem. Most megint kurvára elegem van az egészből. Szegény nem tehet róla, hiszen csak egy kisbaba, de akkor is kurvára elegem van.
