Igy szoktam hivni néha. Persze csak viccből. Mostmár egyre többet mosolyog vagy tele szájjal nevet (hang nélkül), szóval nem csak bőg. Csak a bőgés hangos és mély nyomokat hagy bennem. Mondjuk az internetet bújva kiderült, hogy nagyon sok más anyuka is szinte zombiként élt azelső pár hónapban és kevésbé élvezte - vagy egyáltalán nem - ezeket az időket. Szóval mégsem vagyok totál defektes, csak kicsit nehéz a kezdet. Valamelyik nap bevallottam anyukámnak, hogy kicsit nehezen viselelm azt is, hogy ennyire megváltozott az életem és már nem rendelkezem szabadomaz időmmel, mert a kis rózsaszin ördög rendelkezik vele. Hát ezt is meg kell szokni, valakinek megy egyik pillanatról a másikra, valakinek meg kicsit több időbe telik. És közben rájöttem, hogy nekünk egyszerűen időre van szükségünk, csak én türelmetlen vagyok és mindent azonnal szeretnék. Egy barátnőm irta valamelyik nap, hogy a baba sokmindenre meg fog tanitani. Azt hiszem, mellette fogok végérvényesen felnőn.
