Álmomban az el caminón jártam és valahol jamón-queso bocadillot vettem. Biztos éhes voltam. Minden évre jut egy barát, aki caminózni indul, innen az álom. Vicces volt, mert azt mondta, hogy bárcsak ott tartana már, ahol mi tartunk. Én meg egyelőre még nem irigylm annyira magam, még mindig túlságosan fáj a régi életem elvesztése. De majdcsak levetkőzöm lassan az önzőséget. Később jobb lesz, később okosabb leszek, később már tudni fogom, mikor mi a baja. Majd csak belejövünk. Az idő mindent megold. Na megyek, megint bőg.
