Tegnap este lefekvés után - kedvenc gondolkodó időm, álomba ringat - azon filózgattam, hogy az élet tele van őszintétlenséggel és elhallgatott dolgokkal. Itt van ugye életem párja is. Tavaly borult a bili, amikor fény derült erre-arra véletlenül. Felét se ismerte be a dolgoknak (nem megcsalás, más jellegű), de azért megígérte, hogy többé nem lesz ilyen. Viszont én már nem bíztam benne és azóta is kémkedek néha és persze megint kiderült ez-az. Ezekről hallgatok, hiszen a kémkedés se szép dolog. Csak hát ez az egész milyen már? Ő hazudik vagy inkább elhallgat dolgokat, én meg nem bízom benne, ezért kutakodok. Azelőtt nem csináltam ilyet, ez már csak a bizalom elvesztésének egyenes következménye. Szar ez, úgy ahogy van.
