Teafű, ugyan...

eddig utáltam, de most kitaláltam hogy kell. egyből kettő is. persze csak kicsik és rejtett helyeken. izgi :) még nemtom mikor szánom rá magam, csak azt találtam ki mit szeretnék.

Megint veszekedtünk a saját cég alapítás miatt. Szerinte basztatom és azt mondja ne szóljak bele az ő dolgába. - mintha ez engem nem értintene vagy mi. Szerintem meg hagyja magát átbaszni, én meg nem bírom ölbe tett kézzel nézni. Ennek még rossz vége lesz. A férfiak mind idióták. Ezzel a hülye makacsságával csak falat húz kettőnk közé, úgy érzem lerombolja  jövőnket, nem is tudom hogy mostmár érdekel-e egyáltalán ez a hülye jövő egyáltalán. Megyek is, veszek valami szépet a neten. Mostmár úgyis minden mindegy.

Az egész a filmmel kezdődött, amit újra elővettem. Már elsőre is nagy hatással volt rám, de úgy tűnik megunhatatlan. Aztán hirtelen deja vu érzésem lett, mert el kezdtem érezni valami régi ízt a számban. Nem tudtam mi az az íz, csak hogy régebbi időkre emlékeztet és egy könyvre. De nem éreztem elég hosszű ideig, hogy megfejtsem a pontos időt és a könyvet. Így csak homály maradt, de ez a fura érzés rengeteg kérdést vetett fel bennem. Biztos az egész a film miatt volt. Az idő. Az emlékezet. Az érzések. Az egész megmagyázhatatlan összevisszaság. Aztán végül már Beethoven-t hallgattam. Gyönyörű, bár mindig is szerettem. El nem tudom képzelni, hogy süketként hogy tudott ilyen csodás zenei műveket megalkotni. Vajon 200 évvel ezelőtt elfilozofáltak az akkori emberek, hogy milyen lesz a jövő és hogy fognak-e rájuk visszaemlékezni?

Ez a május! Egy napig volt 22 fok, de azóta folyamatos szar idő és előrejelzést elnézve semmi javulás nem várható. Már abban sem reménykedem, hogy a nyár jobb lesz, örülhetünk ha néha lesz 20 fok... Brrr. Ilyenkor legszívesebben rögtön hazaköltöznék.

Életemben először nem megyek be egy napra dolgozni kamuürügyből, ergo lógok és máris szétizgulom a fejem. Más meg havonta ellóg 1-2 napot. na mindegy. Az előbb volt egy rejtélyes hívásom, a telefonszám kísértetiesen hasonlított a munkahelyi központi számra, csak éppen nem vezetékes, hanem mobil volt. De a szám ugyanaz volt a mobil körzetszámot leszámítva. Persze nem vettem fel, fenének sincs kedve idegenekkel társalogni, hívást meg senkitől nem várok., úgyhogy pá-pá. Ha meg tényleg a melóhelyről hívtak, hát el nem tudom képzelni miért... Persze kicsit idegesít a dolog, mert hülye vagyok, de ha jobban belegondolok, végül is nem érdekel annyira. A beteget meg minek zargatják otthon? Hehe.

Na túléltem a betelefonálást, hogy beteg vagyok, vagyis migrénem van. A sárkánnyal beszéltem, olyan "kedves" volt, mint mindig, de vegül is leszarom milyen vagy mit gondol. Tegnap meg találtam egy álláshirdetést, ami tetszik. Próba cseresznye. Megpróbálom felturbózni a cv-met, a neten tökjó bullshit szövegeket lehet találni, amiket viszont zabálnak a népek. Minél idiótábban bullshit és fellengzős az önéletrajzod, annál inkább harapnak rá. No, majd elválik, veszíteni nem veszíthetek semmit, úgyhogy rajta fel!

Nem szólok hozzá, mert nincs kedvem. Elegem van belőle, hogy olyan makacsul ragaszkodik a hülye ötletéhez és nem látja be a nyílvánvaló dolgokat. Meglátjuk mi lesz belőle. Ha tér jobb belátásra, akkor lehet itthagyom ezt az egész kócerájt és hazaköltözöm.