Teafű, ugyan...

...lenyugodtam. Tudomásul vettem, hogy vannak elérhetetlen dolgok. Most majd próbálom helyrerakni az érzelmeimet, visszakapni azt, amit az elmúlt pár hónapban kitúrtam a szívemből.

Bejön a terembe, ahol trécselek, és átterelget az ő órájára. Közben poénkodok, hogy magyarul kellene tanulnia. Vigyorog. Átfogja a vállam. Megtanítok neki egy szót. Lelkesen ismételni próbálja. Vigyorgok. Apróságok. Amiktől szép ez az élet. Még akkor is, ha legbelül a szívem darabokra szakad.

Aszongya az okosság, hogy "előfordulhat plátói, homoszexuális, vagy hozzá nem illő személlyel kapcsolat, ami maga után vonja a közvélemény neheztelését". Nem semmi.

"ja, de nem barátja van hanem férje." És mit mondott erre ő? "Ohh, shit." És mire véljem ezt? Persze hajlamos vagyok álmodozni meg képzelegni, úgyhogy hirtelen azt képzeltem hogy sajnálja, merthogy... Nem mintha bármit is mutatna, igaz én se.

Bonyolult ez. Azt hiszed, minden oké, téged már érhet meglepetés, meg révbe értél, minden. Aztán kiderül, hogy a bonyodalmak nem érnek véget csak azért, mert valaki annak idején kitalált valami intézményt. Mert nem számolt az ösztönökkel. Amik nem állnak le csak azért,  mert az ember törvényeket, vallást meg minden faszságot kitalált. Tudom már, hogy jól nem dönthetek. Bárhogy teszek is, bánni fogom.

Hazug vagyok. Egy szemét. Pedig csak a szívem irányít. De a világ soha nem értené meg. Alszik, én meg valaki másra gondolok közben itten. Aki nem gondol rám, csak képzelem az egészet. Az életem egy illuzió. De szar. Bebasztam. De nem akarok kijózanódni.

Őrület. Mint egy jel. Olyan volt, hogy pont most akartam megnézni ezt a filmet. És ennyi év után úgy érzem, hogy egy nagyon jó barát. Aki itt van velem. És nincs több. Ennyi. És a szívem majd meghasad olyan légbekapott dolgoktól hogy, hogy talán ŐT láttam a zebránál a hosszú fekete kabátban a csíkos sállal. Az a sál kicsit őrület. Tudom, hogy Ő kicsit őrült, kicsit olyan borzongtató. Kicsit olyan bonyolult valaki, aki vonz egy ilyen bizonytalan valakit. Talán csak hinni akarom, hogy ilyen. Mert valami kurvára kibaszottul hiányzik. Az őrület. És eddig azt hittem, hogy tökéletes az életem. Most meg bőgök. Zuhanok. Keményen. Play dead.

Mi van ha ez nem múlik el soha, ha 10, meg 20 év múlva is megkergülök? Bassza meg ezt a kurva hullámvasutat az élet!