Szóval ma elmehettem volna valahova, ahol bizton szembenézhettem volna a párhónapos múlttal. Valami olyasmivel, ami a (nem)rég elfeledett érzéseket ébreszette fel bennem újra. Nem mentem, minek keverjük fel a szart jelszóval. Meg már nem is fontos a személy, főleg hogy elkötelezett ember vagyok, aki csak a kitaposott ösvényen járhat, különben bokatörés lesz a vége. Olyat, meg ki a fene akar? Főleg, ha az életére nem is lehet panasz? Legfeljebb belül marad az örökké maradó és maró kétség és kérdés: mi az élet értelme? Jól vagyok ott, ahol vagyok? és törvényszerű, hogy a dolgok elmúlnak és maximum az emlékük marad?...Nem tudom. Csak azt tudom, hogyha valakit nem látsz egy ideig/sokáig/sohatöbbé, akkor végül az emléke elhalványul.
Nem akarom megfejteni az élet értelmét. Megelégszem a válasszal. 42. Ennél jobb válasz nem is lehet egy idióta kérdésre.
