Teafű, ugyan...

Kezdek rohamléptekkel öregedni. Ennek első nyílvánvaló jele, hogy sorozatfüggő lettem. Első helyen a Jóbarátok,  mint megunhatatlan és állandó jókedv teremtő. Hálistennek van 10 évad, így jó sokáig tart mire végignézem. Aztán ugye Szex és New York, 6 évad és hatalmas kacagások. Idén elkapott a Hősök láz, mert ugye a misztikumhoz mindig is vonzódtam. Most hétvégén pedig kivégeztem a Született feleségek első évadát és máris körömrágva intézkedem, hogy beszerezzem a második és harmadik season-t is. Hát igen. Ha így folytatom, hamarosan horgolni vagy kötögetni fogok - amikhez egyébként semmi tehetségem sincs és lusta is vagyok, de ki tudja mit képes művelni egy kivénhedt agy?
A sorozataim másik hozadéka, hogy annyira beleélem magam a történetekbe, hogy egyes jeleneteket vagy jellemeket átemelek a saját életembe. Ma például sikerült magamra venni Született Feleségek-Susan szerencsétlenkedő és örök balek viselkedését és az ágymenűvel együtt kimostam egy Alien könyvet is. Az Alien történetekért is odavagyok, na meg a kádban való olvasásért is. Így került a könyv a mosógépbe. De ez már egy másik történet.

Ó, igen. Az az érzésem, hogy a házasok és a szinglik valamiért nem keverednek. Én pedig két szék közül a pad alá estem. No de ne siránkozzunk. Amíg J a munkatársaival fesztel, addig én meg magán bulit tartok itthon és fejreállítom a lakást. 

Na, asszem most tudatosult bennem, hogy vége a csajos létnek. Nincs többé csajos buli, csajos programok. A csajok férjhez mentek vagy fognak. Ellen akartam állni ennek a tények, de a Sors nyílván máshogy gondolja. Bár remélem nem tud minden dezertálást megakadályozni és elintézi, hogy JJ meglátogasson jövő héten. Ha közben ő is férjhez megy, én nemtom mit csinálok! :)

Hiába van kis piros jelzés a wc ajtaján, rendre megzavarják az embert és bekopognak. Mondanom se kell, hogy oda a koncentrálás, nem lehet nyugodtan túllenni a dicsőséges nagy barna hadműveleten. Meg egyébként idegesítő is ez a sok színtévesztő, aki folyton bekopog. Már régóta terveztem, hogy egyszer kiszólok hogy 'gyere be' és ma végre megtettem. Épp kiestem a koncetrálásból, mert egyszerre ketten akarták megszerezni a csészét és nemcsak kopogás volt, de dörömböltek is. Ez azért már mégiscsak sok - gondoltam. Úgyhogy kiszóltam:
- Vannak! - hogy miért többeszszámban, azt számomra is rejtély.
- Bocsi, bocsi, bocsi... - imígyen a betolakodó
- Gyere be, ha gondolod... - én csak poénos akartam lenni.
- Nem pasi vagyok ám! - na puff, ezt megkaptam.
Szóval egy pasit várok a budira, mikor épp kitörlöm a hátsófelem?

Úgy tűnik, filmzene délutánt tartok. A zeneműveknek köszönhetően változik a hangulatom percről-percre. Az Üvöltő szelek hatására közben megbeszéltem magammal - még jó hogy többen vagyunk ;) - hogy nincs nyavajgás. Még valamennyi időt kibírok, aztán remélhetőleg bekövetkezik a várva várt változás. Föld, kaland, ilyesmi. De addig is életrepofozom magam. Hát milyen dolog ez a nyavajgás már, mikor otthon meg egy édes kismackó vár? Közben kisütött a nap. Ez egy jel.

Jó lenne most egyedül lenni.
Helyette itt ülhetek estig.
Pénteken.
Ettől még szomorúbb leszek.

Kismackó gyorsan elalszik, én legalább félóráig hánykolódni szoktam és hogy könnyebben elálmosodjak belemerülök a gondolataimba. Valamiről elkezdek elmélkedni, és ebbe általában végül belealszom. Tegnap este azon gondolkodtam, hogy milyen fura is az ember. Ha valamit megkapott, azonmód talál egyből valami mást amit szeretne és már nem is tud annak örülni, ami van. Csak az jár a fejében, ami hiányzik. Azért ez a Maslow tudott valamit. Megalkotta a szükséglet-piramist. És pontosan így működik az ember. Én most a harmadik szinten vagyok, a szociális biztonság kipipálva, és most a kettővel felette lévő ömegvalósítás szükséglete a fő problémám. Hogy szeretnék kezdeni magammal valamit, még halovány elképzeléseim is vannak hogy mit. De csak úgy léphetek erre szintre, ha már a negyedik (megbecsülés és elismerés) szintet is elértem. És ezzel van a nagy bibi. Mert úgy érzem, hogy munka tekintetében teljesen elakadtam. Amit csinálok azt teljesen felesleges és halálunalmas is, ráadásul teljes mértékben haszontalan kulimunka. Nem kell hozzá semmi ész, se készség és egyáltalán nem lendítí előre a világot. Épp azt szolgálja, amit annyira megvetek: ezt a 'hatalomért mindent' jelszavú pénzéhes rendszert. De ha nem a munkát nézem, hanem mondjuk úgy unblock a képességeimet: hát nincs semmi, amiben bármi elismerésre méltót tudnék nyújtani. Vagyok, létezem, de csak egy egyszerű valaki vagyok. Egy porszem. Mit tudhat egy porszem? Ördögi kör. Undorral végzem a munkám, undrorral ülök a helyemen, nem érdekel amit csinálok, értetlenül bámulom a túlbuzgó kollágákat, egyeseket pedig egy kanál vízben meg tudnék itt fojtani. A kérdés: akkor minek járok be. A pénzért. Utálom a pénzközpontú rendszert, de mégis kiszolgálom. Valahogy élni kell. Ördögi kör ez is. Biztos lehetne másképp is csinálni, sokan képesek rá. Én egyelőre nem tudom mire vagyok képes, de szeretnék elmenekülni. Szeretném az életemnek ezt a részét újrakezdeni. Nem akarok a mókuskerékben maradni, mert nem érdekel a cég profitja, nem érdekel hogy a sok undorító multi milyen egészségtelen szart akar eladni, nem érdekel a karrier, meg hogy fontos tárgyalásokra járjak és nagyon fontos ember legyek. Nem ilyen elismerésre vágyom. Nem érdekel az érzelemnélküli üzleti világ, mert én az érzelmekben és az emberi kapcsolatokban hiszek.Én csak valami hasznosat akarok csinálni, hogy úgy ébredjek minden reggel hogy ma is tehetek valamit a világért és mellettem vannak azok, akik igazán fontosak.

Nézegetem, és mit látok mára beírva?
2007.05.31: Csigák elriasztása.
Hát ez jó.
Csiga-basztatásra fel!

Jippijájééé!

Bementem a Rossmann-ba, végigcsekkoltam az összes olcsó vackot és megint végignyomogattam az összes zenélős-morgós-ugatós plüssállatot. Mintha nem a harminc felé közelednék.

Mindig olyan nehéz felkelni a futáshoz, aztán ha nekilódulok már nincs megállás. Már hatodjára voltam és még csak most fedeztem fel a pesti oldalon a kutat, igaz mivel ugyanolyan mint a budai oldalon lévő társa, így ezt sem tudom, hogyan kell működtetni. A múltkor vagy félpercig szerencsétlenkedtem a budai kútnál, de víz nem jött. Előző futásaim egyikén véletlenül sikerült beindítani, de nem tudom hogyan. Szóval ez a rejtély még megfejtésre vár. Amúgy a budai kutat se vettem volna észre, ha anno az édes border collie gazdája nem áll meg ott megitatni a kutyust. De nem csodás, hogy minden egyes alkalommal felfedezek valami újdonságot?
Most meg már vagy hatodjára ordíttatom a fülemben a The Cranberries 'Analyze' című számát. Olyan lelkesítő hogy ha repülni tudnék,  egyből ki is szállnék az ablakon, meg a futás jut eszembe róla és legalább kevésbé hallom tőle az undorító fikalifteztetést. Vajon mennyi idő után lehet megőrülni és elmegyógyintézetbe kerülni egy szipógós kollégától?

"Close your eyes
Close your eyes
Breathe the air out there
We are free
We can be wide open
For you open my eyes
to the beauty I see
We will pray, we will stay
Wide open
.....
La la la
This greatest moment
La la la
The strangest day
La la la
The greatest love of them all
La la la...."