Teafű, ugyan...

Örömmel jelentem, hogy kimorogtam magam és ki is gyógyultam belőle. Mára legalábbis. De így szoktam: felhúzom magam és egy óra múlva már semmi bajom. Végül is jobb így, nem? Mármint, inkábbb adja ki az ember, mint gyűjtögesse magában. Inkább hűtőmágnest gyűjtök és jól érzem magam. Ennyi kell.

...Lángos Tejföl
egy jó fröccs
emberek, ennyi kell
Lángos tejföl
kis fröcss
életem, ennyi kell...

[Kaukázus: Lángos Tejföl]

Amilyen jól indult a nap - az okmányirodában ugyanis kedvesek voltak, és CC hálás az ilyesmiért - úgy felbaszták az agyam, mihelyt beértem ide. Még ezt, meg azt is csináljam meg - lihegnek itt a nyakamba. Közben a fülembe szipognak, a másik meg olyan szánalmas, áhhhh. Alig várja, hogy jópofizhasson valakinek. Áhhhhh! De utálom az ilyen mindenkinek benyaliságot. Persze én is szánalmas vagyok, mert ilyeneken idegesítem magam. Látom, mennyire nem illek ide, mennyire nem érdekel ez az egész és legszívesebben az egészet elküldeném a jó büdös... na mindegy. Gyáva dög vagyok, hogy a szaros kis fizetés miatt itt ülök nap mint nap. És máshol se lenne jobb. Igazából, dolgozni se akarok. Van értelme?

Annyira fájt a hasam és a derekam is koraeste, hogy azt hittem vesegörcs támadott meg - persze aztán kiderült, hogy az ennél sokkal rosszabb. De elmúlt végül, nekem meg a rejtély maradt csak, hogy ez most mi volt? Eperturmix-szal vígasztaltam meg magam, szigorúan cukor nélkül.

...Üres falak
Néma szavak
Üveges tekintetek
Szivacsos agyak

Ma itt vagyok
Közben utazok
Testbe ragadok
Lélekben szárnyalok

Ébren álmodom
Másnak mutatkozom
Álca a kötelesség
Belül valami ég

Várom a káoszt
Lelkemre pátoszt
Öklömbe fejszét
De nem fát vágnék

Bontanám a rendszert
Helyette más kell
Rászorulónak érzést
Látszatnak világvégét...

Újabb Carrie idézetem előtt kénytelen vagyok megjegyezni, hogy egész hétvégén azon töprengtem, hogy miért nem vagyok más vagy valaki? Valaki okos, egyedi, különleges. Valaki, aki tud valamit, amitől más. Vagy ilyesmi. De aztán kényszerűen beletörődtem, hogy orrvérzésig egyszerű és hétköznapi voltam, vagyok és leszek mindig. Tájékozódom a nagyvilág eseményeiről, olvasok, figyelek, de nem az típus vagyok vagyok, aki a nagy megmondós írók műveit falja és persze emiatt fényévekre vagyok pl a nagyon művelt, sokat látott hallott tudott olvasott típusú embertől. Néha nagyon értelmesen nézek, mikor valaki mond valami olyan szót amit nem ismerek és iszonyúan butának érzem magam. Aztán rohanok megnézni az idegen szavak szótárában... Jó, mi? Vagy ajánalanak valami alapművet és egyszerűen nem tudom elolvasni. Pl a Valami történt Heller-től, én szétuntam rajta magam és 50 oldal után feladtam. Ez van, nekem Merle a nagy megmondós, imádom a fantazmagóriáit. Na mindegy, jó leszek én hétköznapi csórikámnak is.
Aki imádja a Szex és New York-ot és nem átall folyton szívbemarkolóan cukin burkolózni a plédjébe, ha Carrie valami szívéhez közeli dolgot fejteget éppen... Ma például a lentebb idézettől estem szét - gondolván a szétesős barátságokra. Fránya felnőttkor, fránya házasságok és háziasszonyok, fránya lustataságok, fránya emberek akik egymásra telepszenek és megfeledkeznek, arról, hogy egyszer még mások voltak és mások is fontosak voltak...

"A barátságok nem maradnak csak úgy meg
Ebbe invesztálni kell..."

"A múlt talán egy horgony, amely visszahúz
talán el kell engedned azt, aki voltál
hogy azzá válj, akivé leszel."

Carrie Bradshow

Röhög. Hogy fura a gatyám. Kisfiús.
A rend kedvéért: ez egy Terranova-ban vásárolt NŐI térdnadrág és kockás. Imádom a kockásat és olyan "alter" vagy milyen :) És nekem teccik. És szerintem jó. Bocsánat, hogy nem minibe meg cicivillantó topban járok. Én a lazázósat szeretem. Bírom a szoknyákat is persze, de folyton húzogatom őket, hogy vajon jól áll-e, nem túl mini-e, nem nézek ki röhejesen benne? Otthon topogok magassarkúban meg miniben a tükör előtt, de utcára úgy nem megyek. Asszem csak a szoba biztonságában gondolom úgy, hogy illik hozzám.
Na, úgy tűnik deform szerint a kockás gatyóm röhejes. Mit röhögsz bazz? Lekeverjek egyet? Durrr! Ettől még deformabb leszel, meglátod kishaver. Ez jó. Már nevetek. Talán azt kellett volna megkérdezni tőle: Ráizgultál a kisfiús image-re, mi? Gonosz vigyor.

Ha egy éve azt mondta volna valaki, hogy nemsokára dönteni fogom magamba a gyógynövényes teákat, körberöhögtem volna. Most meg itt ülök, van vagy 4 féle gyógynövény zacskós teám, meg vagy 4 féle filteres is. Ma citromfűvel nyomulok, aszonygyák antivirális. Az sosem árt. Utána nyomatok egy csalánt, de van itt kérem anticellulit, salaktalanító, csipkebogyesz, zsurló, aloe vera... Kész drogéria és mellé csinálom a forgalmat a budin is. Az extra pihe-puha papír amúgy már a múlté, ez a csoda is csak 3 napig tartott.

Szép jó napot. Sztronóztam az agyzavar motiválta beírást, hülyeség volt. És hülyeségeken való agyalás helyett inkább az esti koncertre fókuszálok gondolatban. Már alig várom, hogy végre este legyen és húzhassak innen. Egyébként semmi különös. Este nyami karalábé levest csináltam, utána SZ&NY kettő részét tekintettem meg és hajfestés volt még - mert a Holdnaptár aszonta, most kell az ilyet csinálni. Reggel kicsit fáradtan ment a szigetkör, de azért legyűrtem most is. Fő az egészség és kitartás. Bár befaltam egy isteni Joey szendvicset a futás után, de reggel megengedett az efféle kilengés. Ha pedig hétvége van és eljutok valami iszogatós helyre, 3 sör után már bármilyen kaját megengedek magamnak. A sör rossz. :) Rábeszél mindenféle zabálásokra. Igaz nemcsak ő, hanem bármilyen pia, pláne joe barátom. Ő a kajára való rábeszélés mestere.
Egyébként örülök, mert J nagyon lelkes irányomban. Jó lenne, ha az ő szemén keresztül lennék képes nézni magam, de ott egyelőre nem tartok. Magamnak megfelelni vajh' miért is ilyen nehéz?