Teafű, ugyan...

Állítólag nyár végére beszerelik a Combinokba a légkondit, hurrá. Őszintén gratulálok a helyes helyzetfelméréshez. Addig 45 fokban aszalódhat és 'nemkívánt' szaunázhat a jónép. Ez kell nekünk!
A történet lényege, hogy csak 5 megállót utaztam a villivel, de ez is kellőképpen kivágta nálam a biztosítékot. Azon gondolkodtam - miközben valami hájas mammut nekem nyomta a nem kevésbé hájas hasát, ahelyett hogy leült volna a tőle 10 centire lévő üres székre -, hogy hogy bírja ki ezt a hőség tortúrát az, aki végigutazza a teljes vonalat? Bennem már ébredezni kezdett az agresszió Etnája és ha nem szocializálódtam volna egy normális vidéki kertes házban, normális családi körben, már biztosan lekaszaboltam volna egy rakás embert. Így csak világvégéről ábrándozom és pokolba kívánom az összes hülyét, aki a tágas Ganz villamosokat a gyönyörűséges kinézetű, de szűk és szaunahatású Combinokra cserélte. Légkondi nélkül és vagyonokért persze. Értünk. Na persze. Röhög a heg a vakbelem féregnyúlványnának műtéti helyén.
Legalább blicceltem.

Rájöttem, hogy miért nincs ezeknek soha idejük és miért dolgoznak hajnalban meg hétvégén is. Folyton mítingelnek, megbeszélnek. Sok beszédnek sok az alja ergo, elpofázzák és elpazarolják az időt - és az életüket is -, de okosabbak nem lesznek tőle, boldogabbak meg pláne nem. De nagyon fontosnak tűnnek mások előtt, és a látszat mindenek előtt. Utána meg jöhet a éjszakai túlóra. És van értelme? Éjszaka lazulni meg pihenni kellene, nem pedig a computer előtt görnyedni. Szemrontó, agysejtromboló, kiégés-előidéző, örök körforgás a pokolban...

'...nem hogy kiborulsz,de inkább leborulsz
a pénz piramisok előtt,azt én kiáltom:
géped zakatol az élet hanyagol,
téged kérnek majd mindenért számon
hogy vagy elavult?
kössz jól betanult,
kissé finomult proli barátom
tiéd a világ a nagy tőkét imád
nem múlik el az egyesült álom...'

[Kaukázus: Lift]

Jelentem, a wc papír hiány ügye megoldódott. Sőt, gyanítom hogy a takarítónők titkos szervezete megfigyelés alatt tartja a dolgozókat -pláne a blogolásukat - mert nemhogy kaptunk wc papírt, de  ráadásul extra pihe-puha fajtát. Tudod, olyat ami még Dr. Szöszinek is megfelel, mert nem csípi a popót. Ilyen luxus itt eddig nem volt, úgyhogy vagy a nagy takarítónő-testvér van a dolog mögött és telekép működik a valahol a közelemben, vagy meg akarnak vesztegetni. Bár ha ez az utóbbi a cél, akkor egy kurva nagy juhtúrós-sonkás-hagymás pizzával többre mennének...

Paula Abdul: Rush Rush - Keanu Reeves arca lebeg előttem
Mylene Farmer: Rever - Észveszejtő borzongás
Blind Melon: No rain - Ordítva énekelném: ...there's no rain...
DJ Tonka: Don't be afraid - Erre már tombolok
Koshen: Hungry - Szárnyalok
Foo Fighters: Learn to fly - Még az atyaúristennek is kurva jó kedve lesz
Nalin & Kane: Beachball - Lassított felvételű körbeforgás a tengerparton
Seal: My vision - Láttam a Dunát hullámzani, szép zárókép volt

Ahogy így elnézem, ezek egy válogatás albumra se kerülnének fel együtt.

Lehet, minden reggel futni kellene.
Nyoma sincs a morgolódásnak.
I feel good.

"But we're never gonna survive unless...
We get a little crazy.
No we're never gonna survive unless...
We are a little...
Crazy...
No no, never survive, unless we get a little... bit...
Crazy..."

[Seal: Crazy]

...de csak bomlasztok. Most is. Szabotálok. "Figyu, ha ráértek, van ám mit csinálni. Előredolgozni meg ilyenek. Szóval ha ráértek szóljatok" Én meg azt gondolom, hogy egy faszt. Mit ugráljak? Jelentkezzek? Mint valami stréber, hogy itt vagyok és alig várom hogy minél nagyobb árbevételt csináljak nektek? Egy faszt. Én csak a fizetésem akarom. Amit kiadnak megcsinálom. Mint egy robot, szív és lélek nélkül. De eszem ágában sincs túlórázni vagy buzgólkodni. Belefáradtam a nagy semmibe, belefáradtam az értelmetlenségbe. Undorral nézek szét, mikor látom ezt a nagy kötelességtudatot. És miért? A semmiért. Ülhetnék akár a Holdon is, ott sem érezném magam egyedülébb. Látszólag illeszkedem a gépezetbe, de legbelül vitatkozom, kételkedem, bomlasztok. Háborúzok. És egyedül vagyok. Magamat sem találom.

Rohadt álmos vagyok. Futni se voltam képes elmenni. Pedig 6.23-kor kimásztam az ágyból, de mivel hőség volt és a szemem is alig bírtam nyitva tartani, így gyorsan visszamásztam J mellé. Majd holnap. Szóval holnap már nem találhatok ki ilyen kifogásokat, hogy meleg van, ésatöbbi. De most is csak ásítozok itt, morci vagyok, undorodom és legszívesebben beszólnék pár embernek. Talán vennem kellene eegy tonna zsepit ajándékba, hogy ne kelljen egész nap a fikaliftezést hallgatni. Vajon mindenki ennyire szánalmasnak és értelmetlennnek tartja a munkáját? Ja nem, bocs. Van egy rakás paprikajancsi, aki a szívét is kitépné a pénzközpontú világ kiszolgálásáért. Látnád, hogy pattognak, fontoskodnak. Mintha nem lenne mindegy, melyik századik haszontalan szart veszi meg a szerencsétlen fogyasztó...

Shery Crow lehet a dolog mögött. Nemrég olvastam valahol, hogy felszólalt a wc-papír túlzott fogyasztása ellen és javasolta, hogy mindenki csak egy négyzetet fogyasszon el kis és nagydolga végeztével.
Szóval a sok tea mellékhatása, hogy folyton budira jár az ember. Én csak berontottam a wc-be nagy hévvel, mert ím szólt a hólyagom, hogy fussál lyányom mert baj lesz. Hát futottam, szét se néztem. Aztán mikor kisebb elégedett nyögések közepette megszabadultam a salakanyagtól kiderült, hogy budipapír márpedig nincs. Szegény ország vagyunk, szegények cégeink, nem jut az adózónak budi papír. Talán újságpapírt kellene magamnál hordanom? Zsepit mindenképp, de oh én gyarló zsebnélküli ruhát húztam magamra reggel így szó sem lehetett dugizsepikről. Ahogy ott görnyegtem a csésze felett - mert rá ugyan nem ülök a baciktól való félelmemben - azon gondolkodtam, hogy mit tegyek. Megkockáztassam, hogy kinyitok a mosdóhelységbe és rántok magamnak egy kéztörlőt vagy delirium tremens szintre süllyedek tökjózanon és csak úgy felrántom a bugyit. Míg ezen tépelődtem legalább kicsöpögtem annyira, hogy a tettek mezejére léphessek és ne rondítsam össze a járólapot és magamat. Szóval mertem és nyertem, mert wc papír hiány ide vagy oda, végül is sikerült alternatív megoldást találni. És nem nyitott rám senki. Hurrá!
De legyünk jófejek, ne kelljen másik kollégának is efféle traumát átélni, hogy nincs mivel törölni. Uzsgyi a raktákhelység pótolni a hiányt, ahol viszont földöntúli meglepésként ért, hogy budipapír ott sem várakozik a lelkes untántöltőkre. Áhá, szóval ezek ki akarnak baszni velünk mindenképp - gondoltam. De én se ma jöttem a falvédőről, így bedobtam egy adag kéztörlőt a budiba. Probléma megoldva.

Soha nem tanulok én meg ánglisul. Itt biztos nem.

Ebéd közben morogtam egy sort J-nek a rossz kedvemről, aki elég jól viselte. Majd meséltem neki az a nagy gyerekáldás dologról, ám ő a témát továbbvitte. Most esett le neki, hogy vajon hogy tud egy nő kitágulni annyira, hogy kiférjen a gyerek. Mondtam neki, hogy ha akar egy kicsit pervezkedni este, akkor megpróbálhatja az öklével, hogy felfér-e. Persze nem gondoltam komolyan, de azt a pofát látni kellett volna, amit vágott. Iszonyat jót nevettem és máris jobb kedvem van.