Teafű, ugyan...

Még mindig nem sikerült kifejleszti a megfelelő technikát a belépőkártyás ajtón való áthaladáshoz, ha mindkét kezem folyadékkal teli poharat szorongat. Épp most sikerült újfent magamra önteni a vizet. Végül is nézhetjük a dolgok jó oldalát, mert a forró teát is magamra önthettem volna...

Teljesen elkeseredtem, mert egy tehetségtelen nudli vagyok, aki semmihez nem ért és semmit nem tud. Vagyis egyvalamit igen: nyavajogni. Na azt nagyon. Nem tudom mit kezdjek magammal. Falba verjem a fejem? Vagy felpofozzam magam? Márhogy ne nyávogjak egyfolytában, ha valami nem megy, hanem hogy tegyek is ellene valamit. Ha magamra tudom kényszeríteni a karalábé-alma duót vacsorára és a tornázást, akkor mást is meg tudok csinálni, nem?
Le kell győznöm magam. Talán minden reggel lekeverek majd egyet magamnak a tükör előtt. Nem tudom... It's high time to work out an operational plan.

Tegnap nem akart működni a CTRL C ezen a nyavadt blogon, épp azon gondolkodtam hogy más menedékhelyet kell keresnem, de végül tettem még egy próbát. S lássatok csodát, ma működik. Persze jelenleg nem akarok bemásolni semmit, csupán érdekes megfigyeléseket generáltam.
Ad 1. Ruha nélkül mérlegreállás egyenlő mínusz fél illetőleg 1 kiló...
Ad 2. Toaletten tett alapos, mindenre kiterjedő látogatás után mínusz fél kiló...
Feltaláltam egy új fogyókúrás módszert: járjatok meztelenül feleim és gyakran ürítsetek!

Take me to my beach...
Na szóval, kinn 30 fok volt, máltai szellő fújdogált - de lehetett akár afrikai is -, én meg tetőtől talpig szétborzongtam magam. Különösen az első refrén utáni instrumentális részen. Ha lenne tekerő gomb ezen az mp3-mason, tutira 5x visszatekertem volna ezt a részt. Rohadt jó érzés 30 fokban borzongani. Már majdnem úgy éreztem mintha felkapna a szellő és én is repülnék. Pedig nem is téptem be.

I'm moving, I'm coming
Can you hear what I hear?
It's calling you my dear
Out of reach
(Take me to my beach)
I can hear it calling you
I'm coming, not drowing
Swimming closer to you...
[Pure Shores]

Minek bajlódni a sütés-főzéssel, ha készen megveheted? Hát nem vagyok egy háziasszonyok gyöngye, esetleg feketegyöngy. Ahogy végigmentem a Westend aluljárószintjén cikkcakkban, 10 másodpercenként kiabált valaki a fejemben: "Bazmeg! Bazmeg! Bazmeg!" Minek van ennyi ember? És mér jár mind a Westendbe? És mér jön mindegyik nekem?

Broáffff! Kezdünk bebaszni, nem nagyon komolyan csak amolyan királylányosan. Márha a királylányok bebasztak valaha. És most végigölelem a világot, kivéve a pár a hülyét akit utálok. Őket fejberúgom.

Na lehiggadtam, vagyis már 10-kor lehiggadtam. Fene megeszi az ilyen félreértéseket, meghogy mindenen felhúzom magam. Easy babe!!! Take it easy!

Na tessék, bejövök és erre kora reggel fél 10-kor B felbassza az agyam. Mer hogy én ilyen meg olyan vagyok, én meg nem is értem mi a faszon sértődött meg. Megin utálom ezt a helyet, meg a sok nyavajást itt, vagy még mindig. Ráadásul azt álmodtam hogy a nőgyógyászati rákszűrésen P4-es eredményem lett és ahogy kimondta a doki a szót, rák...hát egyből felébredtem és alig bírtam visszaludni.

A szépség mementója...
Meló után elmentünk B-vel shoppingolni, felpróbáltam egy-két cuccot. Semmit nem vettem. Viszont sikerült - ha ez sikernek nevezhető - előhozni a Jane Eyre-effektust. Kicsin, csúnyán és ágról szakadtan értem haza és kurvára utáltam fejem. Miért nem lehetek én is szép? Aztán eszembejutott, hogy milyen szerencsés is vagyok hogy ezen filózhatok. A világ másik felén valaki a napi betevőéért aggódhat, vagy hogy ne az ő buszán robbanjon valami bomba, az elkényeztett magyar kislányka meg magát mustrálja a tükörben és a látottakon siránkozik. A nyugat fertője, hogy magas, szőke, vékony szépségek láttán hülyeségeken hergelem magam. Aztán jön J, átölel és azt mondja: "Szép vagy!"
Mostmár akár valami értelmesebb gondolattal is elfoglalhatnám magam...

Reggel 5x egymás után...