Na mostmár skype kapcsolat sincs. Tényleg egyedül vagyok. Nem tudom mit kellene kezdeni a szívemben dühöndő érzésekkel. A legjobb tatktika, hogy elodázom őket. Valami majd lesz. Kivárok. Kész. Ennyi. Sok hasonló válságon átesetm már én. Az a baj velem, hogy mindig azonnal akarom a megoldást. Azonnal a jó érzést, ami szétárad bennem, ami boldoggá tesz hetekre, hónapokra...de sohasem örökké. És itt A KULCSSZÓ. Hogy lesz-e valaha is olyan érzés, ami pár évnél hosszabb időre elégedetté tesz. Nem tudom, valahogy nem hiszek benne, hogy létezik ilyen... Abban sem hiszek, hogy egy gyerek megszülése elégedetté tenne. A fajtám kihalásra ítéltetett.
