Hat megvolt az elso krizisbeszelgetes. En mar egy ideje valsagban vagyok, de mivel o nem szolt semmit, azt hittem nem is veszi eszre. De eszrevette. Mondjuk azt nem nehez eszrevenni, hogy a nemi eletunk tragedia es amugy is eleg kedvetlen vagyok vele szemben. Szegeny mar azt hitte, hogy le akarok lepni, hogy keressek mast magamnak. De mondtam, hogy a dolgok szerintem nem igy mukodnek es igenis meg kell kuzdeni azert amink van, ahelyett, hogy konnyeden eldobnank abban a remenyben, hogy valami mas jobb lesz. Mert mar tudom, hogy mas sem lenne jobb. A szerelem, langolas es az elet egyeb megrontoi, amik oruletbe kergetik az embereket elobb-utobb elmulnak es valamit kezdeni kell az utanuk marado uresseggel. En most pont itt vagyok. Probalom kitalalni, hogy mi keruljon a szerelem helyere. Iszonyu nehez, mert a szivem tovabbra is vagyakozik valami izgalomra, valami langolasra es probalom megertetni vele, hogy semmi ertelme olyasmi utan acsingozni, ami par honap alatt szertefoszlik. De kozben bizonytalan is vagyok, hogy ha csak ennyi az egesz, akkor mi ertelme is van az eletnek? Tenyleg 42?
