Kis sikerelmeny mara: a HR osztaly meg akart roviditeni egy egesz nappal, mar ami a szabadsagok szamat illeti. Persze en 99% biztos voltam, hogy hany napomnak kellene lennie, de ok valtig allitottak, hogy nincs igazam. Mig vegul kinyomtattam a tavalyi es idei holiday card-ot is, amikbol egyertelmuen kiderult, hogy egy napot ketszer vontak le. Szoval nekem volt igazam, amitol olyan orommamor kapott el, hogy izgalmamban nem tudtam rendesen elmeselni a kolleganak a dolgot. Osszavissza dumaltam angolul. Na nem baj, megertette.
Allasokra meg mindig nem jelentkeztem, pedig kozben talaltam meg egy tokjot, es ahhoz eleg csak angolul tudni. Mondjuk lehet oregnek talalnak hozza, mert hotelbe keresnek ambassadort, assistant managert meg ilyesmi, de hat proba cseresznye, aki mer az nyer es hasonlo pozitiv okossagok. Vendegeket kell istapolni, ami tokjo, mert en szeretek mindenfele naciokkal talalkozni, az ilyesmi mozgalmas melo es konnyebben eltelik a napi 8 ora - en nincs time sheet terror (ez fontos). Na nem baj. Majd ma este.
Igazsag szerint miota tudom, hogy anyanak mutete lesz, kicsit szetestem. Meg tobbet gondolok Magyarorszagra, meg inkabb menni akarok haza. Marmint vegleg. Erre pluszban ratesz az is, hogy megint iszonyat szar itt az ido es valahogy 2 ev utan mar elegge besokalltam tole. Napok ota be van allva a szurke felhoreteg, valamelyk este orakig esett egyfolytaban, most meg olyan sotet van, mintha lemenni keszulne a nap. Szoval anyanak mutete lesz, elvileg nem veszelyes dolog. Joindulatu. De az emberben hirtelen megall az uto, ha meghallja a daganat szot. En is sirva orditok belul, hogy nem nem nem. Pedig nem kell aggodni, bizni kell es pozitivnak lenni. Az vagyok. Arra gondolok, hogy ho vegen talalkozunk es minden ugyanolyan lesz mint regen. Es ez meg nagyon-nagyon sokaig igy lesz. Az eset miatt mindenesetre tobbet beszelgetek Istennel az utobbi par napban, neha elmormogom a miatyankot is.
