Szóval esküvő. Ajándékon agyalás. Ami ugye legyen utalvány, vagy pénz. Nem nagy összegekről van szó, hiszen mi pl. nem is tudunk menni, többen dobnánk össze. Megy a vitatkozás, hogy akkor végül is melyik legyen: utalvány vagy pénz. Ha pénz, akkor írjuk oda mellé, hogy mit kívánunk mire költsék. Na, ettől a hideg ráz. Már miért akarnám megmondani, hogy mire költsék, még jókívánság szintjén is? Pláne hogy itt nem milliókról van szó, hanem harminc euró körüli összegekről, abból külön úgysem fognak csinálni semmit, hozzáteszik a többi pénzhez, amit majd kapnak. Akkor meg minek csináljak úgy, mintha adnék valami kurva nagy összeget, amit ezerféleképpen felhasználhat az ifjú pár? Álszentnek érzem. Én jobb szeretek csak csupa érzelmi dolgot kívánn: boldogságot, egészséget, sírig tartó házasságot. Az, hogy pénzt adunk mellé, csak egy szükséges dolog, mert így megy ez, mert így szokás. Feleslegesnek érzem túlspilázni és beleírni az üdvözlőkártyába, hogy szerintem mit tegyenek vagy vegyenek abból a pénzből. Na!
