Két hónap. Itt tartunk. Baromi unalmas, hogy mostanában minden csak róla szól, mert velem nem történik semmi, még a szabadba se sokat jutunk ki, mert 2 hete mindennap szaridő van. Folyton esik, vagy ha épp nem, akkor 5 perc múlva biztos fog, szóval így nem lehet elindulni egy fejkiszellőztető-babanyugtató sétára. Kezdek begőzölni időnként, gyakran borul ki a bili, az utóbbi két hétben nem csak a baba, de én is sokat sírtam. Totál kudarcként élem meg az eddig eltelt időt, sokszor úgy érzem, hogy egyszerűen alkalmatlan vagyok anyának, nehezen bírom a folytonos ordítást és gyakran vagyok türelmetlen. Aztán később iszonyatos lelkiismeretfurdalásom van, szégyellem magam, de tényleg embert próbáló ez az egész. Persze nekünk egy nehezebb kezdet jutott, mert ő nem egy angyalian nyugodt baba, kínozza a hasfájás, refluxos is, rengeteget sír ezek miatt, néha meg csak azért bömböl, mert ölben jobb aludni, mint a kiságyban. Ott tartok, hogy remegve várom, hogy vége legyen ennek az első pár hónapnak, mikor végre túlleszünk az emésztési problémákon és végre ne csak az etetésből, nyugtatgatásból és alvásból álljon ki a napunk, hanem végre elkezdjen igazán érdeklődni a körülötte lévő világ iránt, lehessen vele kommunikálni és játszani. Most ezek még nagyon kezdetlegesek, bőgésből több van. Közben én szinte megszűnök létezni, az emésztési gondok és nem megfelelő mértékű hízás miatt járjuk a dokikat, kipróbálok minden csodaszert, hátha beválik valami, ölben fogom rengeteget, ringatom, néha semmi nem segít. Ha már nem bírom tovább, akkor egy 10 percre rázárom az ajtót és megiszok egy kávét nyugiban a konyhában, hoyg ne őrüljek bele. Közben enni nincs időm, vagy ha van, akkor már a kedvem megy el, rohamtempóban fogyok, olyannyira, hogy már a terhesség előtti súlyomnál járok 2 hónap után és lehet, hogy lassan még ennél is kevesebb lesz.
Szóval kemény. Őszintén kimondom, hogy egyáltalán nem élvezem ezeket az első hónapokat. Nagyon várom, hogy végre túllegyünk ezen az időszakon. Tudom, hogy később is lesznek nehézségek, de hiszem, hogy sokkal, de sokkal jobb lesz.
