Teafű, ugyan...

Gyönyörű napunk van ma, hétágra süt a nap. Tiszta tavaszi hangulatom lett és elméláztam a változáson. Többé nem akarok mindenben benne lenni, főleg ha ezeknek ez embereknek nem is vagyok fontos. Ennek jeleként le is mondtam az ominózus bulit, pláne, hogy Ő sem akart menni. Itthon maradunk, bevackolunk a kanapén és megnézünk egy jó filmet.

Szétáradt bennem valami simogatóan jó érzés.

Nem tudom, mi van velem, de az elmúlt 2 napban totál meg vagyok zakkanva. Tegnap és ma is elmentem a boltba pénztárca nélkül. Tegnap legalább még a bolt előtt eszembejutott, így rögtön visszafordulhattam. Ma viszont szépen kiválogattam a bevásárolnivalókat, felpakoltam a futószalagra, aztán el kezdtem turkálni a táskában és rájöttem, hogy megint nincs nálam... Már épp nyúlt is volna a pénztáros csaj a cuccokért, mikor gyorsított üzemmódban visszadobáltam mindent a kosárba, hogy visszapakoljam a cuccokat a polcokra. Biztos hülyének nézett, tulajdonképpen az is voltam.

Aztán este pakoltam ki a mosogatógépből, aminek az ajtaja ebből kifolyólag le volt nyitva, én pedig egy hirtelen mozdulattal olyan gyorsan fordultam a konyhapulttól a mosogatógép felé, hogy a lábam szárát erőteljesen beleütöttem. Iszonyatosan fájt, egy pillanatra le kellett ülnöm a padlóra. Azóta is lüktet és púp nőtt rajta. Nem is tudom mikor volt utoljára púpom. Mondom, meg vagyok zakkanva.

Egyébként a mosogatógépes sztorihoz hozzátenném, hogy nem tudom van-e még olyan nő rajtam kívül, akinek van mosogatógépe, de nem használja. Végül is nem az enyém, hanem a bérelt ház tartozéka. Nem szimpatizálok vele, mert 1,5 óráig mosogat, úgyhogy elmosogatok én, utána meg belepakolok és ott megszáradnak a cuccok. Végül is edénytárolónak használom.

Anyukám főnöke szerint a mosogatógép ugyanolyan fontos (ha nem fontosabb), mint a mosógép. Ezen én teljesen elhűltem, mert a mosógép milliószor fontosabb, mosogatógép nélkül meg simán elvan az ember. Szárítógép nélkül pláne, azt már tényleg nagy pazarlásnak tartom, mikor a szárítón is teljesen jól megszáradnak a cuccok, legfeljebb kicsit tovább tart...

Van ez a buli, amire végül is meghívtak. Úgy érzem, csak vígaszágon, mert a többiek már már rég tudtak róla és meg voltak hívva, én meg csak az utolsó pillanatban kaptam meg a meghívót.

A meghívót továbbküldtem az egyik lánynak, akinek csak a pasija volt az e-mailen, erre visszaír, hogy tud róla és a pasija már korában emailezett ezügyben a meghívóval. Utána pont pont pont. Most ezt miért kellett? Mutatni nekem, hogy ők is a VIP részlegbe tartoznak vagy mi a fasz? Korábban ugyanis feldobta, hogy menni kellene hétvégén valahova a bandával és említettem, hogy lesz ez a buli, de minket nem hívtak meg, viszont a többiek erre mennek. Akkor nem is reagált rá, éspedig gondolom azért, mert ők akkor már rég megkapták a meghívót. De most nem volt elég egy köszit visszaírnia, hogy értesítettem, hanem döf egyet, hogy haha, mi már tudunk róla és rég meg vagyunk hívva. Jól van, legyél boldog vele bazz. Nem hinném, hogy el kellene menni. Ha csak vígaszágon hívnak meg, akkor leszarom az egészet. Már a közös kirándulásra sincs kedvem menni, amit velem szerveztettek meg, én hülye pedig meg is szerveztem nekik.

Mindig szembesülök vele, hogy sokkal többet adok bele az emberi kapcsolatokba, mint viszont és hiszem el emberekről, hogy barátok, közben ők meg leszarnak vagy hátbadöfnek. Minél több embert ismerek meg, annál jobban szeretem a macskánkat.

A macs felugrik a kanapéra, én pedig odamegyek hozzá és megölelem, mire ő dorombolni kezd. Máris jobban érzem magam.

Hajnali kettőig állásokat böngésztem. Eddig is tudtam, hogy nem lesz sok lehetőség, de rájönni arra, hogy tulajdonképpen semmihez nem vagyok elég, az elég elszomorító. Lefekvés előtt azon gondolkodtam, hogy amit otthon dolgoztam, az meg annyira egy semmilyen nudli volt, hogy akár ki is törölhetném az önéletrajzból. Nem tudom mit kezdjek magammal. Még jó, hogy ketten vagyunk és támaszkodhatok rá. De mi lenne ha egyedül lennék most? Nem tudnék megállni a lábamon. Ez elég rémisztő. Kellene nekem valami, ami felráz és kizökkent ebből a tespedtségből.

Ma két gyerek nyúzott felváltva és eléggé csíptek. Persze melyik gyereknek ne tetszene a mindenféle hülye hangokat kiadó, hülyéskedő, színészkedő és legfőképp körhintát játszó alkalmi bébiszitter. Megtaláltam a legjobb fogyókúrás és edzési módot is. Csupán kell két gyerek, aki nem hagy se időt, se lehetőséget enni, viszont egyfolytában körhintáztatni meg emelgetni kell őket a rakéta, repülőgép vagy helikopter hangját utánozva. 100%-os hatás! :)

Megtudtam, hogy volt munkahelyemen mostmár nem negyedórás, hanem hatperces egységekben kell elszámolni a ledolgozott idővel. Ez mekkora szopás! Nekem meg földöntúli boldogság, hogy időben kiléptem és ezt már nem kellett megérnem :DDD