Teafű, ugyan...

Karácsonyra kérem, hogy G ne veszítse el az állását és el tudják végre adni azt a nyomorult lakást! Ámen.

Na, tessék. Valami szpemmelő rácuppant a blogomra, remélem csak véletlenül, már elment és nem jön vissza. Már félek valami fincsi videót kitenni, mert a végén ellepnek a reklámok.

Ezt is megértük! Halleluja! Már rég nem dolgozom semmit. Amit kiadtak, azt egyszerűen nem csinálom. Persze, mert szarhányás az egész és attól, hogy eljövök, még nem fogom más szarát ellapátolni. Szóval bekaphatják. Remélem semmilyen búcsúztatást nem csinálnak nekem, mert már a kényszeres és erőltetett jópofizós szülimnapozástól is hányok. Semmi kedvem megjátszani, hogy bármit is érzek a kollegák iránt, ha egyszer nem. Ez egy sznob hely, volt haszna is itt az itt töltött időnek, de elég volt és örülök, hogy vége. Bármi is jön, csak jobb lehet.

csípem a nyolcvanas éveket

Érdekes, mikor valaki az internet korában azt mondja, hogy nem volt ideje írni nekem, de közben látom, hogy a fészbukon meg tök jól eltöltötte az időt vagy éppen iwiwezett. Szóval ha akart volna, akkor írhatott volna, de nyílván azért mondja ezt, mert nem is akart írni vagy mert valami baja van. Ráadásul még hülyének is néz ezzel az ostoba kifogással. Azt hiszem ideje a meglévő "baráti kapcsolatokat" is alapos vizsgálat alá venni.