Teafű, ugyan...

Na ez a legnagyobb hülyeség. Tervezni. Mert csak élni kellene bele a mába. Most van holnap. Meg hogy "ragadd meg a napot" és társai. Örülök is a mának, csak ez a nyavajás betegség kopna már le rólam. Tényleg az egészség a legfontosabb és a legnagyobb kincs a világon. Eszembe vésem, hogy ne feledkezzek meg róla mikor megint rámjön az aggódás a pénz miatt.
De aztán meg ez az egyik legjobb dolog is. Tervezni. Aki tervez, az nem reményveszett. Aki tervez, az biztosan nem süllyedt katatóniába. Biztos az a titka, hogy nem kell túlzásba vinni és tervek mellett kell megvalósítani a carpe diem életérzést.

Beadtam a hivatalos felmondást. Aláírva. Ezt kipipálhatom. Közben újfent lebetegedtem, amit tegnap megfejelt egy estére migrénné hatalmasodó fejfájás. Ezek után erőteljesen elgondolkodtam azon a feltevésen, hogy a betegségeknek lelki háttere van. Lehet van benne valami. Az utóbbi időben vagyok ilyen beteges selejt. Régebben még náthám se volt szinte soha, most meg nem tudok kilábalni belőle és pár hónapom belül már másodjára támad le. Úgy gondoltam hogy az én negatív lelki hátterem a munkahelyem. Erre természtesen nincs bizonyítékom, de én azért biztosra veszem. Most ledobom ezt a koloncot magamról és ugorhat az a majom a vízbe, hogy végre visszakapom-e régi, egészséges önmagam. Úgy legyen.

Köszönhetően a Travel Channel-nek képzeletbeli noteszembe bekerült egy újabb hely, ahova el akarok utazni mindenképp. Malajzia - Langkawi. Különösen jó most rágondolni egy ilyen buja, zöld, egzotikus, napsütéses és meleg éghajlatú szigetre, mikor itt olyan fehér az égbolt, mint frissen mosott vászonlepedő és télikabát nélkül el sem indulhatsz sehova.

Na ez télleg nagyon jerk. De ventimiglia jól néz ki benne.

- Mit fogsz csinálni egyedül? Szívsz?
- Áh, dehogy. T elbaszta az összes cigipapírt a múltkor.
- Majd veszel.
- Ma már biztos nem. Csak sört.

És lám így is lett. Éljen a sör. Meg a melegszendvics. Meg a so-called life. Húú bazzeg lejött valami Ventimigliás film. Valami jerk, de azért megnézem.

Az én partom...jelenleg az édes egyedüllét! Néha olyan jó egy estét egyedül eltölteni, nyugodtan hódolhatok titkos szingli hóbortjaimnak. Bivalyozom, meleg szendvicset sütök és...most legurítok egy kis ribizlilikőrt Fragile egészségére. Amúgy egyik örök szerelmem sorozatomnak hódolok, nagy hatással volt tizenéves önmagamra. Azóta is a szívemben hordozom. ohhh, a 90-es évek. De régen is volt. És nosztalgiázni milyen jó is. És az a szép, hogy ez egy érintetlen valami. Angela az enyém. Én vagyok. Ha nézem, mindig a 15 éves önmagamat látom. Pont ilyen voltam. Csak kevésbé szép. Nem születtem szépnek. Néha ez a tény eléggé megrázó tud lenni. De az ember lánya megpróbál együttélni vele. Most épp Michael Jackson-t hallgatok. Beat it. Király. Táncoljunk.

Tegnap néztünk Jóbarátokat, erről este eszembejutott az a rész amikor összeírták, hogy ki lenne az az 5 híresség, akivel lefeküdnének. Úgyhogy elalvás előtt elkezdtem gondolkodni én is a listámon, 4 hírességet gond nélkül ki is ötöltem egyből, de nem jutott eszembe egy ötödik. Ezen annyit agyaltam, hogy végül elaludtam és azt álmondtam, hogy életem párja megcsal. Mónikával. Nem ismerek semmilyen Mónikát. A Jóbarátok Monica-ja szent és sérthetetlen, akárcsak a többi szereplő - kiváltképp Chandler. Viszont a Született feleségekben is volt egy Monique, akivel több pasi megcsalta a feleségét - azt hiszem innen jött a név. Túl sokat nézek sorozatokat.

Ma 7ig melóztam, 9től egyhuzamban. Ebédszünet 5 perc - míg megvettem a 2 sajtburgert, majd újabb 5 perc - míg megettem őket. Isten áldja meg a Mekdonácot, na meg hogy 5 percre van a munkahelytől. Pedig ma még elég nyugis napom is volt, csak hát sok a tennivaló, én pedig hírből sem ismerem a precizitást. Levelesládám egy kisebb káosznak ad otthont. Egyébként a levelezést élvezem. A kontaktokat a saját nyelvükön köszöntöm vagy éppen mondok köszönetet, kifejezetten élvezem a nemzetközi kapcsolatokat. Amit utálok az a stressz, a teher, hogy állandó készültségben kell lenni. Na meg az uncsi és szemrontó csekkolások. Meg hogy még 6kor is özönlenek a levelek. És persze mindeközben még az eredeti munaköröm feladatait is el kell látnom, és mindent észben tartani - ez a legnagyobb kihívás. De most jól vagyok. Sörözök. A Travel Channel-en épp Globe Trekker megy, ami a kedvenc utazós műsorom. Észak-Franciaország. Egy valóságos csoda. Az előbb Mont Saint Michel szigetén lévő kolostort mutatták. Egy olyan szigeten áll, ami dagály idején sziget, apály idején viszont gyalogosan megközelíthető. Több nem is kellett az én romantikus lelkemnek, majdnem sírva fakadtam a látványtól. Oda el kell menni egyszer. El is fogunk menni, most itt megfogadom. Világot akarok látni. És ilyenkor mindig tudom, hogy nagyon is helyesen cselekszünk, hogy útra kelünk hamarosan.