Teafű, ugyan...

Alkoholizmus. No. Telefon anyával. Igen. A fotelben üldögélve döbbentem rá mennyire gyerek vagyok még. És mindjárt harmincat üt az óra. Szinte döbbenet. Gyorsan meg is ittam 2 Borsodi Bivalyt, hogy valamelyest kiküszöböljem ezt a csorbát. Majd Gilmore Girls - ez most a legújabb szerelmem, aztán lejött a Heroes legfrissebb része és megkezdődött az esti addikt szertartás: plédbe burkolózás és engedélyezése a teljes testi-lelki átélésnek. Heroes-t csak így lehet nézni. Hogy benne élsz. Hogy érzed. Nem csak nézed. És még mindig nagyon jó. Holnap feltétlenül a Heroes pólómat kell magamra öltenem, baszki. Heroes forever. Ja és marhára tetszik, hogy spanyolajkú szereplők is vannak az új évadban, egyre inkább meg akarok tanulni spanyolul. Corazón. Van ennél szebb szó a világon? Az én szívem akkora jelen pillanatban, hogy az egész világ belefér.

Hazamegyek és leiszom magam, esküszöm. Még itt ülök és várok. És várok, és várok. És megint csak várok. Elkeseredésemben már a külföldi kollégát is felhívtam telefonon, pedig rám nem jellemző hogy csak úgy elkezdjek magamtól angolul társalogni. De ha muszáj, hát muszáj. Kezdem úgy érezni, hogy még kapok egy utolsó löketet a rosszból, hogy még véletlenül se hiányozzon ez az egész és még véletlenül se akarjak ilyesmivel foglalkozni a jövőben. Mit mondjak? Jól csinálja a Sors. Legszívesebben már holnap se jönnék be. Ha túlélem ezt a bő egy hónapot, a karácsonyi bulin nemtom mit fogok csinálni, hogy kieresszem a gőzt. Az elmúlt 2 év eseményeit már nehéz lenne túlszárnyalni. ja és még mindig várok...Még mindig semmi... Várok és várok, és várok. Le kellene ugran a boltba sörért, legalább jól teljen az idő itt bent. És várok és várok... És még mindig várok. Neverending story.

Hogy is mondjam? Lélegezni is alig van időm. Két munkát vinni egyszerre, ráadásul úgy hogy az egyik egy nagy fejetlenség-halmaz, amit nekem kellene kibogoznom, hát nem leányálom. Néha felspanolom magam és az egész világot a halál faszára küldöm, máskor meg már csak nevetni tudok. Ja, és elkezdtem magamban beszélni. 2 nap után. Szóval semmilyen alapom nincs emiatt cikizni a munkatársam, az effajta munkának ez a folyománya. Megőrülsz és kész. Vagy felmondasz. Na ez utóbbi folyamatban van. Remélem a dobbantásig fennmaradó bő egy hónap nem lesz elég, hogy megőrüljek. Pedig már lehet, hogy elkezdődött. Ma ugyanis szabad öt percemben képeket mentettem le Milo Ventimiglia-ról nagy sóhajok közepette. Sooo cute. Szóval kezd körbeölelni az őrület.

A dolgok kívülről mindig szebbnek tűnnek, pláne hogy az ember szépít rajtuk és úgy mutatja be őket. Van egy rakat dolog most ezzel a költözéssel kapcsolatban, ami talán olyan vonzó. Persze lehet csak én spilázom túl. Már megszokhattam volna, hogy a mi családunkban sosem alakultak a dolgok varázsütésszerűen, mindig mindenért meg kellett dolgozni alaposan. Nem pottyant az ölünkbe soha semmi, mégis minden megvolt amire szükség volt. És ha ez a tendencia folytatódni fog, akkor nem lehet panaszra okom. Más talán megfogja az Isten lábát és mindent a segge alá tolnak, de annak is megvan a maga szépsége ha az ember megküzd valamiért. Talán csak akkor tudja igazán értékelni.

...a melóhelyen. Látom, hogy nem lesz fáklyásmenet ez a következő másfél hónap. De nem érdekel, ha nagyon felidegesítenek, akkor fogok magam és hazamegyek. Kirúgni már nem tundak. Sőt jobban járnék ha kirúgnának, mert 2 hét után csáót mondhatnék. Így viszont még búcsúzóul lehet, hogy infarktust kapok.

Évek óta nem néztem zenetévéket, de mit tesz az emberrel egy kis löket. Ráadásul egészen máshogy szemléli az ember a klippeket nem kifejezetten józanon. A klipek értelmet nyernek, vagy éppen megbabonáznak. Kezdődött az egész a Basement Jaxx tudatmódosítójával, komolyan szétkészültem tőle ("Értetted miről szólt a klip? - kérdezte, én meg csak néztem tágranyílt pupillákkal hogy mivan...). Aztán Moloko klipje következett, igazán szédítő volt. Azóta gyorsan le is töltöttem ezt a számot. De a pálmát Rihanna és az ő esernyője vitte el. Király ez a lány. Táncolnék.

-Hova mentek?
-Amszterdamba.
-Húúú, ott szét fogsz zülleni...

Vajh' miért asszociál mindenki egyből a drogokra? Mi van a tulipánokkal meg a szélmalmokkal? Hát a sok bicikli? Meg a nagy kerek sajtok?

Az intézkednivalók és a költözés hercehurcája mellé bevonzottam a munkahelyen is egy rakat tennivalót. Persze eléggé evidens volt, hogy én fogom megkapni ezt a munkakört,mint legkevésbé leterhelt, úgyhogy nincs is ezzel semmi bajom. Érdekes lesz, bár ahogy magyarázta hogy így a szerver, úgy a tab.cheking, hát egy pillanatra összezavarodott a fejemben minden. Na, meg emellé ott lesz a normál munkaköröm is, úgyhogy kifejezetten érdekes lesz. De nem aggódom. Megoldjuk. Unatkozni nem fogok, az már biztos. Holnap lesz egy nagy meeting, már előre látom a parakolléga képét. Totál szét fog csúszni. Először is azon, hogy elmegyek és szemmel láthatóan idén már nem jön senki a helyemre, csak jövőre. Aztán meg, hogy kapok egy olyan munkakört, amihez nyílvánvalóan lesz kérdésem és ő lesz az egyetlen személy, akihez ezügyben fordulhatok. Szegény, így is tiszta ideg reggeltől-estig. Naponta felhívja a kedvest az irodából, hogy kipanaszkodja magát. Nem tehetek róla, de ezen röhögnöm kell. Tényleg jól illusztrálja számomra, hogy hogyan nem akarom végezni és hogy ezt a zűrös időszakot már dalolva végigcsinálom. Utána úgyis más vizekre evezek. Annyi tervem van. Meg akarom valósítani őket. Még tartom magam a pozitív hozzáállás dologhoz is. Ma például a boltba bemenet két kis suhanc a lábamnak hajított valamit és valamit be is szóltak. Kifelé jövet láttam, hogy olyan 13 éves forma, tényleg kis suhancok, visszhangzott tőlük az utca, úgy hőbörögtek. Ilyen inzultus esetén általában a halál faszát kívánom az elkövetőkre, mostmeg csak arra gondoltam, mennyire sajnálom őket, hogy ilyenek. Meg szüleiket. Remélem az én gyerekem nem ilyen lesz. Ezért is kell megváltoznom és pozitívabban gondolkodni. A körülöttem lévő emberekre is hatással vagyok és én jót akarok adni másoknak.

* Intézkedés
* Megdicsérték a szerkómat
* Heroes S02E06
* Desperate Housewives S04E05
* Gilmore Girls Season 1
* Rántott sajt ebédre
* Egy kis új meló így a végére=változatosság
...és még sorolhatnám!

Persze nem lettem egyből szeretet-guru, sok dzsungelen kell még magamat átvágnom...
Kicsit felhúzott a testvérem, és percekig görcsben volt a gyomrom miatta. Sosem értettem miért viselkedik így velem, állandóan piszkál-kritizál, ha találkozunk és mindenen megsértődik, amit teszek. Így aztán általában inkább csendben vagyok és meghúzódom a háttérben, de még azon is megsértődik. Most el is döntönttem, hogy azért is megpróbálok átcsepegtetni belé valamit abból, amit én látok fontosnak az életben. Persze rettentő nehéz egy olyan embernek bármit is átadni, aki a saját tévedéseit sosem látja be. Pedig nem szégyen néha gyengének lenni és tévedni, és ha beismeri az ember akkor sokat fejlődhet. Na mindegy. Lényeg, hogy gyorsan túltettem magam a dolgon és nem morogtam rajta órákig. Mire képes az ember lánya, ha kicsit odafigyel?
Ezután jött is a jutalom, egy beszélgetés formájában M-mel. Bearanyozta a napom, azt kell hogy mondjam: imádom.