Teafű, ugyan...

Egy pohár pezsgő után szebbnek tűnik a világ, és ami fő: szimpatikusabbak az emberek. Már értem az alkoholizmus motivációját. Pedig ez is csak valami civilizációs ártalom. Ha nem lenne ennyi impulzus, ennyi stressz, ennyi szemét a világban, akkor nem alkoholizmus sem. Mert ugye bebaszni kurva jó, de ártalmas. Az ember szétbassza a máját, nem beszélve az ittas állapotban elkövetett nem kifejezetten szalonképes tettekről... Szóval ha nyugalom lenne a világban, akkor egészségesebb lekületű emberek szaladgálhatnának, akarom mondani sétálnának körös-körül. Amúgy mit érdekelnek engem az emberek? Én az állatokat akarom megmenteni. Nem, nem az emberi állatokat, hanem az igaziakat. A mezopotámiai dámszarvast, az óriáspandát, a jegesmedvéket a Hudson-öbölben, a fókákat, a gepárdokat Afrikában, a delfineket, a koalákat. Na jó, a csótányok kihalhatnak. Meg a legyek. Azokra nem igazán van szüksége a világnak. Asszem.

...a basztatás az új helyen az új kollégától. Fasza. Az önállóságról szőtt szép elképzelések tényleg annak bizonyultak, amik. Elképzelésnek. A valóság meg az, hogy most is ugyanolyan kis kulimunkás vagyok, mint eddig. De ha szeretnek az égiek, ez már nem tart soká és teljes erőmmel szentelhetem az életem a nyelvtanulásnak és a kábulatnak.

Mert én nem. Pedig azt hittem, hogy már mindent tudok magamról és uralmat gyakorlok saját magam felett. Aztán persze kiderül, hogy nem. Lelkem legmélyebb bugyraiban fogalmam sincs mi zajlik, vagy ki irányítja. Az biztos, hogy én nem. Jó lenne tudni hogyan is működik az emberi lélek. Mintha teljesen különálló lény lenne tőlem és mikor már azt képzelem, hogy mindent tudok, akkor aztán beüt valami egészen váratlan érzés. És akkor rájövök, hogy csak egy egészen keveset ismerek magamból és ha tetszik, ha nem mindig lesznek olyan érzéseim, amiket nem fogok megérteni. Hogy mik ezek, honnan jöttek, miért kavarnak fel. A hétvégét persze ennek jegyében töltöttem. Minden és mindenki idegesített. Jelszavam az volt: Hagyj békén! Lehet jó lett volna 1-2 napot magányban tölteni. Persze az ilyesmi nem túl könnyű, ha az ember lánya párban él. Majdcsak lenyugszom valamikor...

Na összeszedtem magam. Valamennyire. Kibaszott szar ez a Kárpát-medence, itt megreked a hőség és a jéghideg is és persze nem várható javulás jövő hétre sem. tegnap este már bekapcsoltam a fűtést, majd forró vízben áztattam magam. Azon gondolkodtam, hogy most melyik a jobb: a tökhideg mikor fázom, vagy a hőség, mikor úgy izzadok mint egy ló? Nem tudom. Talán az izzadás jobb, csak tarkopaszra kell nyiratkozni, hogy ne csöpögjön a hajamból a víz, vagyis az izzadság :)
Tegnap azon gondolkodtam, hogy vajon mennyire lesz nehéz leélni az életem egyetlen emberrel miközben a pár nappal ezelőtti álmom hatására BP-ről fantáziálok a kádban. Hehe. Majd elmúlik. Persze úgyis idióta lökött maradok életem végéig idióta lökött elképzelésekkel. Egy éve még azon paráztam, hogy mikor lesz lakásunk és vajon nem vagyok-e túl öreg máris, merthogy még nincs gyerekünk. Mostmeg nem érdekel ez az egész téma és nem feltétlenül akarom börtönbe zárni magam egy lakáshitellel vagy egy ordító csecsemővel. Még az is lehet, hogy soha nem lesz gyerek. Nem tudom. Nem kell mindenkinek szülni, nem? Ha belenézek a jövőbe, nem a szokványos életet képzelem el. Inkább utaznék, tapasztalnék. Kiállnék egy sziklaoromra szétvetett karokkal, hogy enyém a világ. És tudom, hogy közben meg rá mindig számíthatok, mindig mellettem lesz. Bármilyen hullámvölgyet túl tudunk élni. Ő az egyetlen. A barátok elkopnak. Szomorú látni, de ez van. Ha belép az életükbe a pasi, minden megváltozik.

Észvesztő, milyen negatív hatással van a hangulatomra ez a vacak idő. Antiszociális vagyok, nem akarok beszélgetni senkivel vagy csinálni bármit is. Álmodozással próbálom életben tartani magam. Teljesen irreális dolgokról álmodozom. Boldogtalan lennék? vagy mi a fasz van?

Kamaszkoromban állandóan szerelmes voltam valamilyen színészbe. A szokásos tinirajongás, álmodozás. Hajlamos vagyok az ilyesmire, rajongani pedig bármi iránt képes vagyok. Az utolsó nagy szerelmem Barry Pepper volt 19 évesen, teljesen odáig voltam érte. Pedig nem az a kifejezett szépfiú, biztos épp ezért tetszett annyira. Az éjszaka vele álmodtam, nagyon felkavaró volt. Kicsit újra 19 évesnek érzem magam és ettől folyton vigyorognom kell. Jó érzés. Úgy tűnik, már ennyire öreg vagyok :)

Az nagy baj velem, hogy felfújom magam, aztán meg úgysem tudok gonosz lenni. Pedig néha kellene. Azért nem hagyom a dolgot annyiban és szót fogok emelni. Nem vagyok a magam ellensége, hogy élősködjenek rajtam.

Vérzik a szívem.

Olyan lassan töltődnek az oldalak, mintha betárcsázós netünk lenne. Kurvára fogja valaki a sávszélességet. Pipa vagyok. Instant messaging ugye letiltva, de ájti meg warezol a céges nettel, vagy mi van? Most mértem: Your download speed is 201 kbps... Damn!

Tegnap még reménykedtem átmeneti hibában, hogy nem működött sem az MSN, sem az ICQ és a letiltott oldalakra vezető titkos proxy elérésem. Aztán ma sem működik semmi, úgyhogy már sejtem, hogy nem is fog soha többé. Letiltották. Végleg. Örökre. Nem mintha egész nap cseteltem volna, de időnként jól jön ha instant üzenetet írhatok a listámon lévőknek, mert gyors válaszra van szükségem és nem kell az e-mail-re várni. Szóval ennek vége. Úgy érzem, mintha el lennék zárva a világtól. Szörnyű érzés, a céges kütyüt meg eszem ágában sincs használni. Központilag rögzítik a beszélgetéséket és felháborítónak találom. mégis hol vagyunk kérem? Orwell regényében? Szánalmas ez a világ.
Alig bírtam felkelni, jól el is aludtam. Úgy jöttem be, mint egy lomha mammut, orrlógatva. Undorral nézem a pattogó kollégákat, akik szívükön viselik a pénzközpontú kapitalizmus építését. Brrrr. A torkom persze megin reszel, úgyhogy újabb csipkebogyótea ivási rekordra készülök. Őszintén szólva már szinte remélem, hogy robban a bomba munkaügyben és cseszegetni fognak faszságokkal, hogy meglegyen a kezdő lökés elmenni innen. Mert még hezitálok, nehéz meghozni a döntést, mert ilyen nyavajás nyavajgós vagyok szánalmas félelmekkel telítődve. Na, megint nyavajgok. Ó a szegény, nem tud csetelni a munkahelyén! Micsoda komoly probléma! ;)

"Show me the way, show me show me how?..."
[Corrs: Hurt before]