Teafű, ugyan...

Annyira borzongok, hogy tisza libabőr vagyok. Karomon égnek állnak a szőrök. Hihetetlen érzés. Közben úgy besötétedett, mintha tél lenne. Mintha elmúlt volna valami és egy új korszak kezdődne, amit ennek a borongós időnek is mindenképp jeleznie kell felénk.

"Mindenki kiválasztott, aki ahelyett, hogy azt kérdezné 'mit keresek én itt', úgy dönt, hogy azzal foglalkozik, ami lelkesedéssel tölti el, bármi legyen is az...
Végtére is azt teszi az embert igazán emberré, ha elhatározza, hogy beteljesíti a sorsát - nem pedig a lét misztériuma köré szőtt elméletek."

[Paulo Coelho: A zarándok]

"....Aztán elmúltak szépen az illatok, a színek,
mindent lemértünk négyszer
és beállt a boldogság,
aztán elmúltak szépen a fény és a láz,
meggyógyultunk és beállt a boldogság

Nyomd a gázt, sose jutunk a Holdra,
ha csak állsz, mint a lakodalomba',
mire vársz, most, vagy mindörökké semmire vársz, mire vársz?...

Most vagy mindörökké semmi
Most vagy mindörökké semmi
Most vagy mindörökké semmi
Most vagy mindörökké semmi
Most vagy mindörökké semmi
Most vagy mindörökké semmi
Most vagy mindörökké semmi
Most vagy mindörökké semmiiiiiiiiiii...."

[HS7: Most vagy mindörökké]

Hogy is mondta a Kapcsolat című filmben Jodie Foster apja? Na jó nem az apja volt, csak annak a képében jelent meg... Ja és hogy pont ezt a filmet nem tudom az istennek se letölteni... Szóval azt mondta: "Furcsa faj vagytok ti, emberek. Olyan szép álmokra képesek és olyan szörnyű rémálmokra..."
Megnéztem Anne Shirley történetének 2 befejező részét, jól megöregedett benne és tele volt az egész az I. világháborúval. Közben sírtam persze és arra gondoltam, hogy olyan szép ez a bolygó, ez a világ, ez az élet. Miért teszi tönkre az emberiség a saját létét háborúkkal és pusztítással? Milyen ocsmány faj vagyunk. És miért, amikor annyi szépre vagyunk egyébként képesek? Hol van a szépség, a jóság és az EMBERSÉG? A híradóban mindennap van valami robbantásos hír a világ különböző tájairól. Mindig csóválom a fejem és hangosan belemondom a tévébe, hogy ezek hülyék, ezek nem normálisak... Elpusztítjuk magunkat, ahelyett hogy meglátnánk milyen szép a világ és csak élnénk bele. Én mondom néktek ez a vallásmizéria csak megront mindent, semmit jót nem hoz a világnak. Isten jó, vallás rossz. A vallás emberi mű, nem isteni.

...vagy inkább színjáték. Fárasztó. Fáradt vagyok. Szeretnék egy saját görög szigetet. Persze tűzvész nélkülit. Kék-fehér villával, saját homokos tengerparttal. Elvonulni a világ elől. Szépen. Ketten.

Imádom ezt az Anne Shirley-t, annyira kedves történet. Pár napja ezt a minisorozatot nézem esténként. Közben Ő meg általában a kanapén alszik és néha áttekintgetek rá mosolyogva. Ő az egyetlen akire tényleg mindig számíthatok, aki értékel engem.

Rohangálok, mint pók a falon. Kint 30 fok, a Combino-ban meg 40. Melóhelyen meg légkondi ezerrel. Torkom kapar. 3 féle gyógytea filter egy bögrébe. Munkatárstól citromszelet ajándékba. Aztán lassítok, jó ez a szám.

"...Én sem arról vagyok híres, hogy azt csinálom, amit én akarok,
de egyszer abból, amit kölcsön kaptam valamit úgyis visszaadok..."
[HS7: Elment a kedvem]

Na igen. Akartam írni egy hosszú történetet arról, hogy mi történt velem a hétvégén. Jobban mondva nem is velem, mint inkább bennem. Megtanultam ezt-azt az emberi kapcsolatokról, az "együtt jóban-rosszban" igazi jelentéséről, magamról és a világról, a dolgok lényegéről. Vissza tudtam szorítani a skorpiót föld alatti üregébe. Ki tudtam tárni a szívem úgy igazán, ahogy a nagykönyvben meg van írva. Felül tudtam kerekedni sötét oldalamon. És mindezek után megláttam a múltban a 9 éves kislány önmagam, aki a homokos tengerparton figyelte a tarisznyarákokat. És valami megerősödött bennem, ami jó érzéssel tölt el. Életemnek ez a fele rendben van, aztán bejöttem dolgozni és újra szembesülnöm kellett azzal, hogy az életem munkás fele viszont nagyon nincs rendben. Ezt mondjuk már régóta tudom, de az csak ma tudatosult bennem hogy ezen helyen annyira megutáltam magát a munkát is, hogy legszívesebben nem is dolgoznék már soha semmit. Így mennek tönkre álmok. Így lesznek stresszes, depressziós és agresszív emberek körül-körül a világon, akik aztán egytől-egyig a pszichológusnál végzik. Menekülnöm kell innen. Így is van bennem elég agresszivitás, nem akarom hogy felemésszen teljesen. Mert itt aztán dühöng az adrenalin, és szívesen kiabálnám egész nap, hogy 'Fasz, fasz, fasz!!!' Különösen, mikor az üvöltő Chicane 'Always' című száma ellenére is csak ezt a kibaszottul undorító szipogást hallom reggel óta. Úgyhogy cserébe szabotálok, tolom a nem kívánt munkát ahogy csak lehet, lógok, netezek, blogolok. Egy hét múlva jobb lesz. Addig mindenképp, míg végleg le nem lépek.

Nemtom mit jelent, de a legdallamosabb valami a világon...

"...pokito a poko entendiendo
que no vale la pena andar por andar
que es mejo caminar pa ir creciendo
pokito a poko entendiendo
que no vale la pena andar por andar
que es mejo caminar pa ir creciendo..."

Elbaszódott a betűtípus. Jáccik velem ez a gép. Aludni kéne már. Elfáradtam.

You kiss me... I'm fallin'...you touch me...

Nagyon nagy!!!!! NAGGGGGYON!