Teafű, ugyan...

Kezd eluralkodni rajtam a bulihangulat. Kezdődött azzal, hogy  pont volt paradicsomos penne a kifőzdében, amire vágytam, aztán vagy 10-et (de legalább 6-ot) hapciztam egymás után, majd levertem a vasalót (semmi pánik, a vasalódeszka megfogta). Most meg 'Love on the run'-t hallgatok és piszkosul vigyoroghatnékom van. De más sem turbóztatja magát, ami a munkát illeti. Az előbb szétnéztem, valami PC játékot nyomattak itt. Én meg az Azori-szigetekről álmodozom.

El biza. Igaz, hogy már 11-kor eldöntöttem hogy nem fogok futni ma sem, de az agyam felébresztett 5.43-kor - amikor kelni szoktam, ha futok. Nagyon szerette volna, ha elmegyek futni, de én csak a wc-ig másztam el, majd visszafeküdtem és hülyeséget álmodtam. Két olyan dolog keveredett benne, ami tegnap foglalkoztatott. Az egyik kellemes (utazás egy szép helyre), a másik meg úúúútálatos (evilarcú). Úgyhogy szépen összefonódtak álmomban, aminek nem örültem. Evilarcú be nem teheti a lábát oda, ahova én utazni szeretnék. Megszentségtelenítené úúúútálatos aromájával ama gyönyörű helyet. :) Jól elvagyok. Főrumokat olvasgattam itt az előbb és nagyon vidám lettem, olyan vicces együgyüségeket kérdeztek. Könnyem majd kicsordult. Kellett is ez a vidámság, mert a szipogás mellé a szörcsögést is bevette repertoárjába a kollega és nekem ez már tényleg sok. Pláne, hogy fontoskodik is itt nekem, csak azt nem értem mi a fenének. :D

Nem lesz itt futás holnap, győzött a lusta énem. Köszönhetően annak, hogy leragadtam a Globe Trekker előtt (Tunézia+Líbia), most meg a National Geographic-on kezdődik valami érdekes. Szóval futós cuccot nem kerestem elő, és ezek után már úgysem leszek képes korán felkelni. Mindig van mire fogni ugyebár.  De erősen reménykedem, hogy majd csütörtökön... Csak nehogy csütörtököt mondjak... :D

"Na figyelj. Nincs nyüsszögés. Holnap felkelsz és mész futni, érted? Már vagy 3 hetet kihagytál. Legalább. Talán többet is, csak szépítesz itt nekem te kis lusta dög." - így beszélgetek magammal. Össze kell másolnom a futós zenéket. Hurrá, azt már szeretem. Futni is szeretek, csak korán kelni nem.

Ps: Amúgy kárörvendek. Ocsmány dolog. De látom hogy a Sors lassan beteljesíti azon a végzetét, aki szarul bánt velem és ezt igazán nagy és mély megelégedéssel konstatálom. Így kerek a világ. Én meg még jobb ember lehetnék, ha nem izmoznék azon hogy vesz-e revansot a Sors vagy sem, hanem csakis és kizárólag a pozitívumokkal foglalkoznék. Elvégre egyszer élünk. Warning sign. I have realized.

Biztos nagyon jó dolgom van, hogy ennyire unatkozom.

Ahogy kiléptem a kapun és megláttam a kis Smart-ot, megint a Sors összefüggésein kezdtem el gondolkodni. Hogy mi miért történik. Ami nem sikerült, azzal mire akart tanítani a Sors. Aztán megfogadtam, hogy megbékélek magammal és szeretni fogom magam. Mondjuk, ezt nem előszörre fogadtam már meg, eddig még soha nem sikerült. Azért megpróbálom. Egyszer majd csak összejön. És kinyílik majd a világ.

Az isten rohassza rá az eget a szipogós fajtájára. Idegeim kezdik felmondani a szolgálatot. Hihetetlenül undorító szokás. Holnap én majd az asztalra szarok, vagy nemtom.

Az egyik 10 másodpercenként a fülembe szipog (olyan jó istenesen, hogy szinte látom magam előtt a takony mozgását brrrr, fújd már ki bazzzzz!), a másik meg egyfolytában dobol az asztalon (idegbeteg vagy bazzzzz?). Ezek biztos azt akarják, hogy legyilkolásszam őket. Agresszív kismalac szindrómában szenvedek és a hétfőre kenem a dolgot. Továbbra se nagyon dolgozok, annyira unom hogy képtelen vagyok magam rávenni. Mondjuk annyira nem izgat, valahogy és valamikor úgyis kész lesz. Bomlasztani jó.

Fél percet dolgozom, 10 percet netezem. Ez mindent elárul, hogy állok a munkámhoz.

"Work is sucks
I know..."

[Blink 182: All the small things]

Ez a szám is egy igazi csoda, szó szerint szállok a dallal. Meg is hallgatom utána még a Fix you-t és a Warning sign-t is, és azokkal is repülök. Ilyenkor jó lenne, ha tényleg tudnék repülni vagy legalább képes lennék a levitációra. 10 centi is elég lenne, csak emelkedjek...