Teafű, ugyan...

Le vagyok maradva Kiscsalán dolgaival, de igazából nem sok minden történt az elmúlt időszakban. Mivel semmi panaszom nincs, így azt gondolom, hogy minden rendben van. Miért ne lenne? Már szépen növöget a pocak, néha megcsodálom magam a tükörben és próbálok nem hebehurgyáskodni. Ez utóbbi nem könnyű, mert magam is egy nagy gyerek vagyok néha, legújabb dilim, hogy egy plüssmacskával alszok. Nem, nem a babának vettem, hanem magamnak, mert olyan aranyos volt, én meg infantilis vagyok. A legnagyobb hír, hogy elkezdem érezni a mocorgást a héten. Mikor először történt, akkor nem tudtam eldönteni, hogy ez az-e vagy képzelődöm, aztán tegnap Madonnát hallgattam, amire élénk mocorgás támadt (olyan érzés, mintha buborékok pukkannának a hasamban, dehatározottan új érzés).Akkor meg azt nem tudtam eldönteni, hogy most ez kellemes vagy kellemetlen élmény a lurkónak. Én nagyon szeretem Madonnát, ha hallagatom, mindig jó érzések áradnak szét bennem, szóval remélem őkelmének is bejött :)

Terhesség ide vagy oda, nem vagyok gyerekbuzi, legszívesebben felpofoznám már a szomszéd kölyköket. Nem igaz, hogy ezek ilyen hangosak és nem igaz, hogy nem lehet egy nyomorult szőnyeget letenni nekik, hogy ne a padlón kopácsoljanak a játékaikkal, hanem egy szőnyegen, amit tompítana a zajon. Esküszöm a közös fal mellé fogom rakni az ordító csecsemőt minden alkalommal, kölcsön kenyér visszajár.

Már egy hónapja szenvedek az ujjammal, túléltem egy kisebb sebészeti beavatkozást érzéstelenítés nélkül, azóta hol fáj, hol nem, de nem akar meggyógyulni. Aztán tegnap elkezdett fájni a mellette lévő ujjam is, WTF?! Terjed? Vagy ezmiez? Totál pánik, aztán nekiálltam kalácsot sütni és vacsorát főzni, abban reménykedve, hogy majd elmúlik. Hát nem, az este folyamán rosszabbodott, erre nyílván rátett az is, hogy kicsit megpiszkáltam. Egész este és éjjel lüktetett, ráadásul a derekam is nagyon fájt, szörnyen éreztem magam. Ma hívtam az orvost, természetesen péntek előtt nem kaptam időpontot, az asszisztens angolul nem nagyon beszélt, semmi kedvem az egészhez, mert a háziorvos már egy hónapja nem képes meggyógyítani a nyavajám. Ilyenkor sírok belül, hogy mennyire mennék haza, ahol magyarul beszélhetek mindenkivel és nem a háziorvos kísérletezik rajtam, hanem elküld a sebészetre, ahol szakszerűen ellátják a problémámat. Nem nyavajgás akar ez lenni, nem rossz itt lakni, csak orvoshoz ne kelljen menni az embernek, mert akkor minden összeomlik...

Újabb embert hájdoltam, mert már untam a sületlenségeit. Olyat zsigerből hájdoltam, aki engem is, mert hát amilyen az adjonisten..., most jönnek azok, akiktől hülyét kapok ;)

Első szilveszteri összejövetelm volt, ahol nem fogyasztottam alkoholt és az éjfélt kölyökpezsgővel köszöntöttem. Érdekes élmény volt józanul megfigyelni ismerőseimet, ahogy nem is az alkohol, hanem inkább a zűrsüti hatása alatt vigyorogtak bambán és fetrengtek a szőnyegen. Akkor hasított belém, hogy úristen ezek harmincon innen és túli emberek és így viselkednek, és pár éve még én is simán leittam magam a sárga földig egy-egy bulin. 

Furcsa dolgok vannak ezen a világon. Felvágták reggel az ujjam, én meg itt ülök eufórikus állapotban. Nem tudom, hogy azért-e, mert végre túlvagyok ezen vagy mert a doki, közölte, hogy "wow, milyen szívós vagyok", ergo már megint kaptam valamit az univerzumtól, ami jól esett. Örülök, hogy a halogatás után végre elmentem a dokihoz és orvosolták a problémámat. Most már minden rendben lesz.

Tegnap e-mailt kaptam az egyik barátnőmtől a szombati sütögetés után és azt írta, hogy élmény volt engem figyelni, mert bámulatos mennyire vidám és kiegyensúlyozott vagyok. Ezt de jól esett hallani! Mondjuk jól is érzem magam. Még annak ellenére is, hogy az ujjam egyre durvábban néz ki. Éjszakára paradicsomos dunsztkötést tettem rá, mert az állítólag segít, gyulladáscsökkentő meg midnen.  Aztán mikor reggel levettem ezt a csodakötést, nem nézett ki jobban. Úgyhogy még mindig kivárok és otthoni gyógymódokon agyalok, semmi kedvem elmenni a hollnd dokihoz. Kezd a dolog tényleg a caminós lábujj problémámra emlékeztetni, ami végül is megoldódott. Szóval ez is meg fog. Fő az optimista hozzállás :)

Ez most ilyen panaszkodós poszt lesz, de hát kit-mit terheljek ezzel, ha nem a blogot? :) Szóval a derékfájás moderálódott, mivel tegnap nem sokmindent csináltam, így nem volt alkalmam túlterhelni. Ez jó. A gyűrűsujjam sajnos elég szarul néz ki, még várok, hátha alakul valamit, de lehet kénytelen leszek elmenni orvoshoz vele, mert baromira tud néha lüktetni. Ilyenkor annyira utálok itt lenni, szörnyű ez az idegen érzés, hogy nem beszélhetem meg az orvossal az anyanyelvemen a dolgokat, hogy úgy érzem, képtelen vagyok rendesen elmagyarázni a bajomat. Emiatt halogatok mindent és pénz ide vagy oda, inkább élek szegényebben Magyarországon, mint több pénzből idegenként valahol... Azért sincs kdevm orvoshoz menni ezzel, mert a körmeim iszonyat rondák, rágom őket kiskorom óta és igyekszem elrejteni mások elől, hogy nő létemre hogy néznek ki. Naná, hogy nincs kedvem mutogatni az orvosnak sem az ujjamat, hogy aztán meglássa micsoda borzalom, ahogy a körmeim kinéznek... na minedgy, ez csak az én hülyeségem. Tegnap a meglévő nyavaják mellé betársult egy masszív fejfájás és torokfájás is. Mintha nem lenne már így is elég nyavajá. Ettől függetlenül bizakodva feküdtem le, hogy a Jóisten megsegít és kikúrál minden nyavajámból, és inkább én legyek beteg, csak a baba biztonságban legyen odabent. Szóval a remény hal meg utoljára :)

Kitört rajtam a dögvész. A derekam iszonyatosan be tud állni és fájni, persze azért is, mert mindig elfelejtek odafigyelni, hogy kíméljem. Muszáj lesz most már odafigyelni. A másik a gyűrűsujjam. Nem tudom mi történt vele, de piros és fáj, hozzá sem lehet érni, persze véletlenül mindig beütöm valahova... Érzem, ahogy lüktet. Vártam, hátha elmúlik, de eddig csak rosszabb lett. Lehet, hogy lerohad. Eszembejutott  a caminós lábujjam esete és némi optimizmusra adott okot, hogy az sem rohadt le, úgyhogy még van remény.

Terhes létemre az agyam kivan a folyton (idegen) baba képeket posztoló ismerősöktől. Ja, és megbékéltem a macskával, most éppen jóban vagyunk. Ettől függetlenül tartom magam ahhoz, hogy nem lesz több macskánk, mert a kórusban való vernyogástól biztosan diliházban kötnék ki ;)