Teafű, ugyan...

Úgy volt, hogy két másik párral együtt megyünk erre a hétvégi kiruccanásra. Az egyik párost jobban ismerem és eléggé kedvelem is, jófejek. A másikat kevésbé, vagy inkább együtt semennyire, mert alig féléve vannak együtt. Negatív meglepetésként ért, hogy a közös beszélgetések, kajálások alatt végig cuppogtak. Komolyan, annyira zavaró volt, hogy ott ülün hatan és ezek ketten meg egyfolytában csókolgatják egymást hangosan cuppogva. Harminc felett. Úgyhogy nem tinédzserekről van, akiknek még elnézi az ember az ilyesmit, bár én se kamaszként, se huszonévesen nem csináltam ezt. Szerintem ez nem másokra tartozik. Egy-két puszi még oké, na de félpercenként hangosan cupogva egymás csókolni? Jóhogy nem elkezdtek dugni előttünk. Azt hittem amúgy, hogy csak engem zavar, aztán amikor a másik párossal négyesben kávézgattunk röhögve kibukott belőlük, mennyire meg vannak könnyebülve, hogy most nem kell ezt a cuppogást hallgatni... Na, akkor mégis én vagyok normális. Cuppogósékkal meg nem kívánom az ismeretséget elmélyíteni :DDD

A napokban bejelölt egy volt pasim húga ismerősnek a fészen, ezen mondjuk kicsit csodálkoztam, hogy minek, na de jólvan, visszajelöltem. Láttam, hogy van pasija és gyereke, örültem is neki, hogy rendeződött az élete, mióta nem láttam. Viszont érdekes dolog vele kapcsolatban, hogy folyton babás dolgokat posztol, mintha bekattant volna és más már nem létezne számára. Dettó egy volt munkatársam, aki negyven felett szült, tőle is folyton jönnek a babás kontentek. Elgondolkodtatott, hogyegy nő tényleg ennyire bekattan, ha gyereke lesz? Persze nem mindenki, de jópár ilyen van. Vajon elfelejtik, hogy kik voltak a gyerek előtt, vagy azok az emberek már nem léteznek többé? nem azt akarom ezzel mondani, hogy az az ember legyen önző és csak magával foglalkozzon, hanem az "én" attól nem kel, hogy megszűnjön, hogy gyerek születik. Másrészt meg szerintem az ismerősöket baromira untatja is az újabb kép pisitikéről vagy jolánkáról. Persze, aranyos meg minden, de az élet nem csak erről szól.persze lehet, hogy én is már unalmas vagyok a folytonos zene posztolgatásaimmal. Minden csak nézőpont kérdése :)

Na, nem lesz ilyen, szerintem marhára giccses. Egy barátnőm kérdezte, mi a véleményem, csináltasson-e terhesfotókat vagy sem. Mondjuk a rossz embert kérdezte, mert a neki küldött referencia megtekintése (ruhás és ruhátlan pocakos fotók tömkelege) után méla undor ült ki a képemre. A terhesség egy tök normális természetes dolog, ezek a pocakosfotók meg valahogy nagyon furcsák, nem illenek a képbe és értelmét se látom. Majd legyen kép a babáról, de a hatalmas pocakról ugyan minek. Ennél még a 3D/4D ultrahangnak is több értelme van.

Inkább néztem volna meg a Dolog előzményt, esküszöm az is jobb lett volna. Mondjuk nem számítottam rá, hogy a címben említett film ennyire kiborító és lelkileg megterhelő lesz. Igazából semmit nem tudtam róla, beletekertünk, valami túszejtős történetnek tűnt. De mint kiderült, a legdurvább pszicho-thriller fajtából. Egy netes blogon kritikát író emberke úgy fogalmazott, hogy egy idő után a néző úgy érzi, hogy legszívesebben hozzádobna valami a két túszejtő sráchoz... Hát, elég óvatosan fogalmazott, bennem félóra után már gyilkos indulatok dúltak és hangosan ecseteltem, hogy farkuknál fellógatva belezném ki a két csávót. Elég kemény, pláne hogy egy gyerek növekszik bennem. De közben hasamra tettem a kezem és arra gondoltam, hogy basszus, bárki megpróbálná bántania gyerekemet, én esküszöm, tényleg kibelezném az illetőt. A filmben ráadásul nincs felodás, katarzis. A német rendező otthagyja kétségek között az embert elültetve a gondolatmagot, hogy ez veled is megtörténhet. Nap mint nap olvasni pszichopatákról, a világ nem rózsaszín lufi. Még mindig rosszul vagyok ettől az élménytől.

Ja, mert igyekszem. De nem lehet elhallgatni az igazságot, hogy igazából egy nagy kupac rendezetlenség és káosz vagyok. A dolgok felének lejárt a szavatossága a konyhámban, a másik fele meg össze-vissza van bedobálva a hűtőbe és a szekrénybe. Két penészes zsömlét most dobtam ki a kukába. Aztán találtam egy doboz októberben lejárttéliszalámis medve sajtot ahűtőben. Persze semmi baja. Megkentem két szelet kenyeret, vágtam parandicsomot, török paprikát, zöldhagymát hozzá. Mmmm. Utána úgy éreztem, hoyg életemben nem ettem még ilyen jót. és ezt most mgekoronázom egy bögre tejjel, amit tegnap vettem, úgyhogy legalább valami friss :)

Szóval szeretek kommentelgetni, ma feltévedtem egy olyan blogra, ahol a magyar kormány szidása legfőbb téma, ergo garantált a rengeteg troll. Kommentelek egy normálisat, erre rögtön jön egy troll, aki érdemben megszólalni ugyan nem tud, így belémköt. Válaszoltam neki normálisan, amit kár volt, mert ugye megint csak kötözködött egy kiadósat, azt hitte nagyon nagy legény. Végül kellemes kötözködést kívántam neki. Mit is mondhatnék ugye? Inkább csak normális blogokon kommentelek ezentúl, ezt ma megtanultam.

Ma küld egy linket, valami alapba akar megtakarított pénzt tenni. Nekem nem tetszik, mert már az előzőt sem értettem, hogy működik és pár év után kiderült, hogy átbasztak vele, a betett pénzünk évről évre csökkent. Nem is tudom, mennyit bukunk rajta, ha lejár. Inkább nem gondolok rá. Úgyhogy még egyszer ilyet nem engedek. Nem megyek bele semmilyen bizonytalan befefektetési alap jellegű megtakarítási formába, inkább a kicsi, de biztos betéti kamat, minthogy elbukjunk még több pénzt. Pénzügyi válság van világszerte, és a jelek szerint ez még elhúzódik jópár évig, nem lesz 1-2 éven belül vége. Örüljünk, ha a betéteket nem fagyasztják be.

Nézegettem azt a holland akciós oldalt, ami olyan mint otthon a qponverzum.hu, hogy a napi akciókat gyűjti össze és lehet szemezgetni. Egyből kiszúrtam azt, amelyik a bababolt napi akcióját reklámozta: terhestanga! Mondom, nemár, ez most komoly? Milyen elvetemült terhes nő vesz fel tangát? Olyat még normális nem-terhes nő se vesz fel, ha van egy kis esze, mert egyrészt bevág, másrészt meg egészségtelen és mindenféle bacilus melegágya. Brrr. 2011-et írunk, tele vannak a boltok jobbnál jobb franciabugyikkal, normális nő olyat hord, biztos nem tangát. Nadrágon az sem látszik át, ha meg igen, akkor az a nadrág szar, dobd ki. De hogy terhes nőnek tangát...brrrr. Na jól van, kimorogtam magam. Megyek vissza a boltba, mert elfelejtettem citromot venni. Szopacs.

Most így 2 év után rájöttem, hogy nem különösebben rajongok a macskákért. Nincs velük semmi bajom a házamon kívül, de nekem nem kell. Sajnos késő bánat, mert már van egy és már ezerszer megbántam, hogy beengedtem az életünkbe. Még egy ilyen szemtelen, szófogadatlan és ráadásul hisztis, nyavajgós dögöt nem hordott még hátán a föld. Nem beszélve a sok szőrről mindenütt, brrr.

Ma is sikerült többször kiborítania, de egyszerűen semmiféle szidásból vagy büntetésből nem ért. Néha legszívesebben jól megverném, de persze mivel állatbarát vagyok, ilyet soha nem tennék. Csak azt mondom, hogy ez az első és az utolsó macskánk, az tuti. Én több macskát nem veszek magamhoz ebben az életben, az tuti. Kizárólag kutyák jöhetnek. Mennyivel jobbak a kutyák, akik tényleg ragaszkodnak és nem csak a kaja miatt vannak az emberrel. Meg lehet őket tanítani dolgokra és szót is fogadnak. Én a kutyákat szeretem, macska soha többé nem kell. Persze most kénytelen vagyok belenyugodni, hogy ez az egy itt van és még lesz is sokáig, de többb nem lesz, ezt itt szentül megfogadom. Ámen.