A tegnap esti babás poszt folyományaként ma előtört belőlem az igazi ősanya. Érezd az iróniát :) A sztori nagyjából annyi volt, hogy a 16 fokos, esős-szeles holland nyártól kissé morcosan és a körülöttem lévő világot ignorálva felültem a biciklire és elindultam a boltba. Az egyik kis macskaköves utcácskában kinn játszott egy kisgyerek és mikor elhaladtam mellette, megszólalt, hogy "Hoi" (Szia). Mivel nem tudtam, hogy nekem szól és az igazat megvallva nem is érdekelt, így fapofával, szónélkül továbbtekertem, ami nyílván baszta a kiscsávó csőrét, mert tovább folytatta azzal, hogy "Ik zeg hoi." (Mondom, szia). Én meg csak tekertem. Már jól el is hagytam, mikor hallottam, hogy szinte ordítja, hogy "Ik zeg hoi". Persze én már kanyarban se voltam, nem tom mit akart ezzel, de a gyerekek már csak ilyen makacsok. Viszont a biciklin ülve, félhangosan megszólaltam, inkább csak úgy magamnak, hogy "Mondjad bazmeg."
