Teafű, ugyan...

Reggel arra ébredtem, hogy be van dugulva a fülem és zúg. Utoljára főiskolás koromban volt ilyen és hosszas dokihoz járkálás, fülmosás és egyéb próbálkozások után múlt csak el, úgyhogy kicsit ráparáztam a dologra. Aztán délutánra elmúlt, pont mikor vittem a cicát a dokihoz és végül ott kellett hagynom, mert annyira rosszul tűrte a kezelést, hogy azt mondták: altatásban kell csinálni, majd este visszamehetek érte. Nem kívánom ezt az érzést senkinek! Egy macskának még csak el sem tudom magyarázni, hogy mi a helyzet, szegény nem érti miért vetik alá kellemetlen kezelésnek és aztán miért kell egy idegen helyen dekkolnia. A szvem megszakad!

Csengetnek. Először ki sem akarom nyitni az ajtót, de aztán mégis. A hollandtanár az. Meglepődöm, mit keres itt, mert én úgy emlékszem, hoyg e-mailt kellett volna írnia, hogy mikor jön, de nem írt. Ő meg azt mondja, hogy csütörtök 2 órát beszéltünk meg. Nekem a világon semmi nem rémlik ebből. Most tényleg megbeszéltük azt a 2 órát és én vagyok teljesen zokni agyilag, vagy mi a fene van?

Legfőbb ideje, visszatérni a szürke hétköznapokba, mellőzni az alkoholt, abbahagyni a sörgőzös állapotban való őszinte posztolgatásokat és csak rejtőzködni, ahogy egy jó skorpióhoz illik.

Az milyen már, hogy a  várva várt jelmezbuli napján migénre ébredek? Hála istennek nem olyan súlyos, de azért érzem. Ez disznóság. Na mindegy, nem hagyom, hogy kedvem szegje. Majd hülyére iszom magam és akkor nem fogom érezni. Komoly este elébe nézünk...

Na, befejeztem ezt a nyomorult melót. Azért vicces, hogy négy ember dolgozik rajta, írtak három féle specifikációt nekem és időnként ellentmondtak egymásnak, amit kért az egyik, azt annulálta a másik, majd az egyik újra kérte és akkor meg a harmadik annulálta. Aztán még ez az Office 2007 is folyton cseszekedett velem... De vége van, ez a lényeg. Jöhet a Tarta de Santiago meg a megkésett farsangi buli, ahol én leszek a legdögösebb :)