Teafű, ugyan...

Jelentem, ma végigvettem egy teljes leckét hollandból és megértettem, amit tegnap nem sikerült. A nyelvtant bizony meg kell tanulni, nincs mese. És ha van mihez kötni a szabályokat, máris nyert ügyem van. Szóval haladtam előre valamennyit és gyakoroltam szorgosan a torokhang "g"-t is, aminek amúgy van az a nagy előnye hogy sok teát/vizet iszok miatta, ami egészséges. Legalább valami legyen az, hamár rákaptam erre a fránya balzsamecetes chips-re. Életemben nem szerettem még ennyire egy chips-et sem (mer' az nem rendes étel), de ez valami isteni finom. És persze rendesen pusztítom a sört is. Épp azon gondolkodtam az előbb, hogy ez most az Ő hatása, vagy jött ez volna amúgy is. Elvégre már nem vagyok 17 éves tinicsajszi, hogy boroskólát vedeljek. Megkomolyodtam és most sört iszok. Habár ha most buli lenne és megkérdeznék, hogy beszállnék-e egy pálinka/jager/tequila etc. eksbe, akkor tutira azt mondanám, hogy "ide vele!". De csak sörözgetünk szépen és már kezdem megérteni, miért kell legalább két korsó...

Nagy nehezen észrevettem, hogy a keresett iroda a túloldalon van. Átbattyogtam, majd az ajtóhoz léptem. Ekkor gyorsan mérlegeltem, hogy bizony angolul kell majd megszólalni, beszélni, meg minden és ez kissé visszavetette az önbizalmam, ezért sétáltam pár háztömböt. Majd erőt vettem magamon és visszamentem, újra ajtó és a hang belülről, amit úgy szeretek "ugyan mit veszíthetsz, carpe diem". Szóval bementem végül, kedvesek voltak, értettem mindent, beszéltem, ők is megértették meg minden. Nagy kő esett le a szívemről és vidáman léptem ki az ajtón. Na szóval így kellene mindig. Utána egy sportboltba vettem az irányt, ahol cipőt néztem és végül túrazoknit vettem. A kasszánál az eladó hollandul kérdezte, hogy nem-e tudnék 1.50-et adni apróban, és értettem mit akar. Persze kikövetkeztettem a végösszegből, de azért értettem a számokat és hogy mit akarhat. Valamit csak fejlődtem már, mióta itt vagyok, úgyhogy kifelé menet már hollandul köszöntem el, úgymint tot ziens. Persze később alábbhagyott a lelkesedés, amikor új dolgokat tanultam itthon és a nyelvtan néha annyira más mint az angolban, hogy fejreállok tőle. Pláne hogy az összes hasonló szót angolosan ejtem ki az itteni g-től, meg kiszáradok - nem egyszerű eset ez a torokhang, egyszerűen sörért kiált. Holnap folyt.köv, már ami a hollandot illeti. És akkor ugye itt van még ez a "világlegszebbnyelve" spanyol, van hozzá gyönyörűséges tankönyvem, cd-vel meg minden. És négy hónapom, hogy valami apró tudásmagvat elültessek a fejecskémben. Csak ne lennék ilyen kibaszott lusta. Mert nyelvet tanulni tökjó, meg hasznos, meg minden. Úgyhogy holnap megemberelem magam és véghez viszem a csodát.

Bár a konyhai felszerelés meglehetősen fapados, de ma azért is csináltam nasi gorenget. Hiányzik néhány hazai íz, álladóan kefírt hajkurászok a boltokban és szomorúan konstatáltam, hogy itt biza nem ismerik a sima étkezési paprikát, így lemondhatok a lecsóról is. Közben meg van helyettük ezernyi más izgalmas új étel, íz. Itt van ez a nasi goreng például, nagyon ízlik. Az étel az meg csak étel, nem kell nagy ügyet csinálni belőle. Sokkal izgalmasabb, amit helyette kaphatok. Éhen halni meg nem fogok, az már biztos.

Ha minden igaz valamikor 4-5 hónap múlva indulok a nagy kalandra. Utazásra a koponyám körül. Na meg a világítótoronyhoz, oda el kell jutnom. Most még csak terv, de az előkészületekhez hozzá kell kezdeni majd valamikor lassan. Na tessék, most megszólalt a Stay with me a The Fountain-ből. Ilyenkor mindig annyira tudom, mit akarok. Miért vagyok máskor egy rakás csődtömeg? Pedig csak egyenesen kellene menni előre az úton. Ennyi.

Az elméletek mindig megdőlnek. Az előbb néztem azt a részt amikor kiderül, hogy Rachel-nek és Ross-nak kislánya lesz. Emma. Aztán a mai napra gondoltam. A kis vasgyúró babára, aki rámnevetett és a szájába vette a kezemet és ráharapott. Te tudtad hogy egy nyolc hónapos babának ilyen erősek a fogai? Én meglepődtem, de amúgy édes volt. Én is nevettem. Persze még most sem vagyok érett rá, de azért majd egyszer valamikor talán mégiscsak akarok egy babát. Hujde akarok, bizony. Folyton mindenen elérzékenyülök. Lehet életem értelmét az adná meg, ha a testemben érezném egy pici szív lüktetését. Nem tudom. A Sorsra vagy Istenre bízom magam. Majd úgy történnek a dolgok, ahogy lenniük kell. Tudom most még el kell mennem az utamra. Már nagyon várom. Everything is gonna be fine. You can close your eyes. Feel like this.

Berúgtam. De csak kicsit. Mint Phoebe Vegasban. Veszett jó ez az érzés. Nem akarom elveszíteni. Már annyit éltem értelmetlenül, most meg itt vár rám egy egész ország. Meg a szomszédok. Meg Normandia. Meg a Camino. Csak legyen elég időm. Now. This is my time. And I'm gonna make this moment mine.

Jelentem huszoniksz éves vagyok és nem vagyok anyatípus. Itt ülök egy kis holland sörtől bekábulva és az élet dolgain merengek: ki vagyok, mit akarok, mi lesz, hogyan lesz. És a korom meg a társadalmi elvárás azt kívánná meg, hogy gyerekáldásról álmodozzak. Nem mondom aranyosak a babák, időként elérzékenyülök tőlük. Aztán valami ismerősnél meglátok egyet, ahogy nyüsszög, vinnyog, nyáladzik vagy éppen tisztába teszik. És képtelennek érzem magam, hogy megbírkózzak a feladattal, hogy istápoljak egy vinnygó kis emberkét vagy kitöröljek egy babafeneket. Nők ezrei üvöltenének most a képembe, ha olvasnák mit írok. Közben bennem meg csak zakatolnak a kérdések, hogy ugyan miért kellene a norma szerint élnem? Ha én úgy akarom élni az életem, hogy én vagyok a középpontban és azt teszem, amihez kedvem van, akkor miért úszok szemben az árral? Miért kellene minden nőnek szülni? Miért kellene mindenkinek követni az elvártat? Mi van, ha én máshogy képzelem? Még nem vagyok kész ilyesmire! Talán soha nem is leszek. Csak arra vagyok kész, hogy tegyek valamit, amit a szívem diktál. Segíteni. Mi van, ha valaki csak arra rendeltetett, hogy másokat segítsem és nem életet adni? Erre a világra? Előbb gyógyítani kellene. Annyi kéz és mancs van ezen a világon, akiknek szüksége van egy érző szívre. Mi van, ha én csak őket szeretném szolgálni? Vagy élni akarok és megérteni magam. Hogy értehessem a világot.

Annyira élvezem a semmittevést, hogy az már-már klinikai esetnek mondható. Csak bevackolom magam a kanapéra, Jóbarátokat nézek és hatalmasakat kacagok. Nem tudom meddig fog tartani ez a lustulásimádat, mert nagy tervek azért vannak a közeli jövőre nézve és nem akarok elpazarolni egy percet sem az életemből.

Két hét alatt lett kedvenc chips-em, kedvenc mustárom, összebarátkoztam a sirályokkal, tévedtem el óriásit a macskaköves utcák útvesztőjében és egyfolytában csodálom ezt a nyugodt, nem rohanós, nem sietős habitust. Éppen ideje volt, hogy idejöjjünk. Tapasztalni, tanulni akarom a világot.

Nehogy azt hidd, hogy a Sors nem teljesíti be a karmádat, mert be fogja. Megítéltetsz tetteidért. Ha kétszínű, álnok és hazug voltál, mindent százszorosan fogsz visszakapni. Megbocsátást csak az nyerhet, aki belátja és megbánja bűneit.