Teafű, ugyan...

Mán megin becsiccsentettem. 3 Heineken az okavanbogyó! De tökjó volt. 2 cigit is elszítam, ezúttal simát. És asszem a csajbarátságok se éppen fürödnek be attól, hogy valaki férjhez megy vagy tartós kapcsolatban él. A szabályok ledőlnek! Tök jó! És imádom G-t, aki kivételés imádom F-t akimeg Cipruson nyaral és remélem tök boldog! Mindenjki legywen tök boldog! éljen a Heineken!!!! Annyi világmegváltó gondoltaom támadt, hogy nemtom leírni őket. Mackósajtot zabálok jobbhíján. Oppsz south park! na megyek.

Elkezdtem hallgatni a film zenéjét és rámtört a szomorúság. De nem az a rossz szomorúság, mert imádom ezt a filmet. Elfogott az az érzés, amit a film közben éreztem. Hogy megszakad a szívem. Napokig sírhatnékom volt utána és most is, ahogy rágondolok. Bár sosem hittem volna, hogy azonos neműek szerelmi történetét fogom az eddigi romantikus filmélményeim legjobbikának találni. Azt hiszem leginkább az a lassúság fogott meg benne, ahogy ez a történet kibontakozik és ahogy két ember 20 éven keresztül képes titokban szeretni egymást. A zenéje pedig egyszerűen csodálatos, bár a szívem ebbe is belefacsarodik. Abban még nem vagyok egész biztos, hogy teljesen előítélet-mentes vagyok ebben a témában, csak azt tudom, hogy végig a film alatt rettentően reménykedtem, hogy a végére csak egymáséi lehetnek valahogy (úgyhogy remélem a szívem előítélet-mentes).
Persze az élet nem ilyen egyszerű sajnos. Pedig milyen szép lehetne a világ, ha a pénz helyett a szeretet és a szerelem uralná.

Igen-igen. Egyre több az idegbeteg itt benn a melóhelyen. Valaki csak az asztalon dobol egyfolytában - bár ez is elég zavaró -, de újabb jelöltek akadnak, akik szétverik a billentyűzetet annak reményében, hogy így jobban működik a szerencsétlen. Pedig nem. Nem jöttek még rá? Én meg attól leszek hamarosan ennek az idegbeteg tábornak a tagja, hogy valakit leláncfűrészelek, ha nem hagyja abba a kurva csapkodást. Ilyenkor nem csodálkozom, hogy valaki függő lesz. Cigi, alkohol, drog, mindegy. Néha iszonyú elviselni a sok marhát és könnyebb bebódulni és magasról tenni az egész rohadt körülszaros dolgozós-pénzkeresős életre.

Mindig taccsra vág ez a Merle regény, pedig most olvastam harmadjára. Rossz szokás, megszállottság vagy pozitívum, ha a kedvenceimet képes vagyok ötödjére is ugyanolyan lelkesedéssel elolvasni, mint elsőre? Ezért van az, hogy házikönyvtáram darabjainak felét még nem olvastam, mert a régiek túl hívogatóak és sokszor kiütéssel győznek, ha választani akarok valami könyvet.
A Madrapur-t egyébként még könyvtári példányként olvastam anno. A csóró időkben. Majd később rájöttem - a dolgozós esztendők elején - hogy van ám antikvárium is. Egy rakás. És azóta törzsvásárló vagyok. Így tettem szert erre a regényre is. Iszonyat jó, pláne hogy olyan szokatlan. Sem hepi end, sem magyarázat, semmi nincs. Van egy izgalmas történet, érdekes jellemábrázolásokkal, aztán vége és taccsra vág. Gondolkodhat rajta az ember lánya napokig...

Nem tudom mi van már mostanában, de többször is sztárokkal álmodtam. Mármint férfi sztárokkal. Tegnap este kettővel is mindjárt. Persze nem egyszerre. Két külön álom volt. Először James Denton kúszott bele az álmomba, gondolom ő a Született feleségek miatt. Nagyon odavoltam, mikor végre valahára összejött Susan és Mike a 3. évadban. Ilyen vigyort még nem látott a világ, ahogy én ennek örültem. És ez a  fickó tényleg egy álom :)
Aztán később Robbie Williams tűnt fel egy másik álomban. Hogy róla miért álmodtam azt nem tudom. Az Álmoskönyvben nincs ilyen címszó, hogy Robbie Williams. De asszem mindjárt meghallgatom pár számát.

Nem mintha helyesírásbuzi lennék, de őrület, hogy szinte minden posztomat vagy 3x kell javítanom, mert állandóan félregépelem és elütöm a bötűket a billentyűzeten. Talán lassabban kellene ezt csinyáni. Nem hajt a tatár.

Ma csinire vettem a figurát. Miniszoknya, kis-szandi, színek és kiegészítők összhangja, belőtt séró (értsd: félóra míg beállítottam és egy kiló lakk ment rá). Jót tesz az ember lánya lelkének olykor. Mondjuk havonta egyszer. Egyébként a 'famer pólóval' együttes a lottónyertes nálam. Reggel mindig nagy harc van, hogy mi a fészkes fenét vegyek fel. Már nem is nagyon erőltetem meg magam, hogy rendet tegyek a ruhásszekrényben, mivel úgyis rögtön széttúrom az egészet. Az a poén, hogy ma reggel is pofákat vágtam a tükör előtt, mert nem találtam a megfelelő ruhát. J be is szólt, hogy 'nem tetszik magának a babu, pedig tök szép'. Én meg valaki tök mást látok. Szükségem van egy időpontra a 'megjavítjuk-az-önbizalmát' klinikán. Jó, mondjuk eléggé szarul ébredtem végig a héten, kikészít a hőség. Bal-lábasan indulnak a napok, kell vagy 1,5 óra mire tényleg felébredek és észreveszem hogy szép az élet. Ma például sikerült. Megtaláltam az 5 éve vásárolt csini kis szandálomat, felpróbáltam és szambáztam egyet benne a tükör előtt. Azt gondoltam, hűűűűű. Aztán egyből elrontottam a kapcsát, amit 10 perces küzdelem után végül sikerült megszerelni. Nehogy már ne vehessem fel, hogy a macska rúgja meg! Még egy szambázás a tükör előtt, ekkor már úgy gondoltam hogy tök jól nézek ki, viszont fél 10 volt és bőven késésben voltam. Úgyhogy végül a pékséget is kihagytam és müzliszeletet reggeliztem, bocsánat tízóraiztam. Mit meg nem teszünk mi nők az önbizalom-építésért!

5 perc után úgy felbasztam az agyam ezen a játékon, hogy kénytelenek voltak megmutatni a megoldást. Azóta újra próbáltam megcsinálni - a megoldás tudatában -, de már megint nem sikerül. És persze megint felbasztam az agyam. Úgyhogy számomra az derült ki, hogy intelligents nem vagyok, viszont türelmetlen és hamar felbaszom az agyam jelentéktelen hülyeségeken.

Csak 15 percet töltöttem kint a 35 fokban, de az is elegendő volt, hogy megfájduljon a fejem. Közben azon méláztam, hogy vegyek-e McFreeze-t vagy sem. Végül nem vettem. Jobban vágyom most a hideg vízre. Bubimentesre. Ritkán van ilyen, hogy örömmel térek be a melóhelyre. Hiába, a légkondi nagy vonzóerővel bír.

Azért szívesebben laknék valami vízparti helyen, leginkább a tenger mellett valahol. Remélem, még annak is eljön az ideje.