Teafű, ugyan...

Már csak néha gondolok arra a feltételezésre, hogy valami történt közöttük. Életem párja hevesen tagadta és megsértődött a feltételezésen, noha voltak olyan kis dolgai a múltban, amik miatt felesleges volt ez a színházi alakítás és műfelháborodás. Senki sem szent. Én sem, így aztán azon se nagyon kaptam volna fel a vizet, ha történt volna valami. Csak ne csapjon be és mondja el. Lehet tényleg nem volt semmi, nemtom. Azért az vicces, hogy adta az ívet a leányzónak a különc és meg nem értett értelmiségit. Nyílván ez egy új embernek nagyon imponáló imidzs lehet, egyszer egy kis csaj pl ezért zúgott belé. Én meg már tíz éve ismerem és tudom mi fán terem az ilyesmi és nem lehet kilóra megvenni ezzel. De megvehetne azzal pl, ha képes lenne felsorolni a jó tulajdonságaimat, kicsit fényezni néha és nem csak a rosszakat hallanám vissza tőle. De nem képes. Azt mondta ezen gondolkodnia kell és majd ír róla listát. Én meg mondtam, hogy kösz nem. Ha nem tud kapásból mondani semmit, az elég szomorú. Néha azt sem tudom, hogy valójában mit és kit szeret, mikor ezt mondja nekem. Valami álomképet inkább, ami nem vagyok és soha nem is voltam. Úgy tűnik nem is ismer. De valahogy már nem kavar fel a dolog túlzottan. Ilyen az élet. Élem a saját világom, ő is éli az övét. Néha kicsit összekapcsolódunk, de a világunk nem közös. Nincsenek illúzióim ezzel kapcsolatban. Az emberi lélek túl bonyolult.

Elmúlt dél. És még semmit nem csináltam ma. Mikor bejöttem dolgozni reggel, az első dolgom az volt, hogy megszámoltam mennyi van még hátra a szerződés lejártáig. Ez lassan már mániámmá válik, szinte naponta megszámolom, hátha sokkal kevesebb, mint gondoltam. Múlt héten úgy felbosszantottak hülyeségekkel, hogy elgondolkoztam a felmondáson is, de akkor is csak egy hónappal korábban tudnék megszabadulni innen, ráadásul végig kellene csinálni egy kellemetlen felmondási procedúrát. Az meg kinek hiányzik? Inkább kivárom még ezt a három hónapot és csak szépen csendben lelépek a végén.
Tudom, hogy egyszer minden elmúlik, úgyhogy a három hónap eltelte után már gyorsan elrepült időnek fog tűnni az, ami most csak vánszorog. Pláne, hogy mostanra minden motivációm, lelkesedésem és illúzióm is köddé vált ezzel az állással kapcsolatban. Gyakorlatban ez annyit jelent, hogy a munkát többnyire szabotálom, leszarom az egészet és a time sheetbe is iszonyat nagy marhaságokat is kitalációkat írok. Természetesen továbbra is folyton elmaradásban vagyok, mert még tudat alatt is lázadozom ez ellen a szörnyű negyedórás elszámoltató rendszer ellen, csak már belefirkálok minden hülyeséget és a csesztető emlékeztetőket is törlöm laza kézmozdulattal.
Nyílván az idő sem különösebben segít, hogy jó hangulatom legyen itt ülve. A változatosság kedvéért esik, erős széllel körítve. Ez a kombó a halálom. Ilyen időben tényleg élni sincs kedve az embernek és komolyan elgondolkodik az "alkoholba folytom bánatom" dalszövegidézet valóraváltásán. Különösen most, hogy három üveg jóféle magyarországi nedűt is hoztam magammal tegnap otthonról...

Tegnap ota megint migrennel kuzdok, nem tudom hogy birom ki estig. Majd szetmegy a fejem es ez a mitugrasz buzi kis faszkalap is ugy ordit itt a szinten, faszomert kell orditani, total beluktet tole a fejem. Mintha az utobbi idoben megint gyakrabban lenne migrenem, lehet ez is a melohely miatt. Nem tudom, hogy birom meg ki 3 honapig...

Visszaterve az elobbire: na pont az ilyenek miatt nem nagyon cimbizek itt senkivel (leszamitva az orok kiveteleket, ilyen mindenhol akad). Sot az utobbi idoben odaig fejlesztettem antiszocialis viselkedesemet, hogy inkabb a konyhaba se megyek ki kaveert, ha hallom, hogy valaki epp ott van.
Semmi kedvem a kotelezoen eroltetett formasagokhoz, ugymint "hogy vagy, mi a helyzet?", mert egyreszt baromira nem erdekli oket, hogy vagyok, ez csak amolyan fake udvariassag, amihez nincs gyomrom, masreszt engem sem erdekel, ok hogy vannak es meg tettetni sincs kedvem a nyajassagot, igy inkabb kerulom a kontaktust, amennyire lehet.
Na jo, elismerem hogy gaz ez a viselkedes, elvegre nem artottak nekem. De engem egyreszt zavar ez az valodi erdeklodest nelkulozo "hogy vagy"-beszelgetes, masreszt meg csak elegem az egesz kocerajbol es bazarkoztam a kis vilagomba.
Alapvetoen nem ilyen vagyok, ma pl tokjol es kedvesen eltarsalogtam egy torok vagy arab bufessel (hollandul!), pedig a hideg kiraz a muszlimoktol (pontosabban barmi, ami az iszlammal kapcsolatban all), de ha valaki kedves es baratsagos, azt mindig ertekelem es meg tudok felejtkezni bizonyos eloiteletekrol. Lenyeg a lenyeg, azert nem vagyok antiszocialis, csak bizonyos helyzetek tesznek azza :)

Szep, mikor a szulesi szabadsagrol eppen visszatert kollegina azzal traktal, hogy 'jaj, hallottam, hogy kommunikacios problemaid vannak'. Mivan bazmeg? Ki a faszom mondta es megis mi faszomnak pletykalsz olyanrol, amirol semmit nem tudsz es kulonben is mi a faszom kozod van egyaltalan hozza? De gondolom ez az egesz faszom ceg ilyen faszom barom. Bocsanat a nem kifejezetten finom es nemesi kifejesekert, de ez most megint betette nalam a kaput. Ja, persze, mert valamelyik nap osszerugtam a port a menedzser csajszival, mikor betelt a pohar es o is kozolte, hogy nem elegedett a viselkedesemmel, ergo nem vagyok elerheto, mert nem veszem fel a telefont ha hiv vagy nem hivom vissza. Nana, hogy nem fogom olyanok miatt visszahivni, hogy "megkaptad az e-mailem? megcsinaltad ezt-vagy azt (naponta 5x kerdi)"... Mar a tokom kivan azzal, hogy napi kismillio e-mailt ir, es mindegyik miatt fel is hiv kulon. Na kosz nem. Hagyjal elni. Es kozben ket szamot nem tud osszeadni. Na mindegy. Es most rolam pletykalnak. No, innen el! De tulajdonkeppen leszarom, mert harom honap es spuri. Azert most kicsit kidungom magam, de megyek ki ebedelni mindjart es lenyugszom.

Hal istennek nem volt idom kepzelodni a hetvegem, mivel egyfolytaban pakoltunk. A koltozes - maga a folyamat - nagyon idegtepo, viszont nincs idom hulyesegeken agyalni, igy valamire megiscsak jo. Ennek megfeleloen a dudor is szinte teljesen eltunt vasarnapra, igy valoszinusitem hogy szortuszogyulladas lehetett. Az emberi agy valoban csodakra kepes, tenyleg az tortenik az emberrel, amit elkepzel maganak. Csak ezt tobbnyire tudattalanul csinaljuk. De lehet tudatosan is, mennyivel jobb mar az, nemdebar?

Ui: Azt almodtam, hogy az egyik ugyfel panaszkodott ram, hogy miattam mentek csodbe, hehe. Es hogy emiatt felmondtam augusztus vegen. Nagyon kifele all innen a szenam. Az egesz alomban az a bosszanto, hogy tovabbra sem vagyok kepes almomban rajonni, hogy ez csak egy alom es tudatosan formalni azt. Persza agyamra ment az Inception, de a tudatos almodas nem humbug, hanem valoban letezik. Tul melyen alszom es tul elenken almodom. Na majd legkozelebb :)

De ez nalam szerencse nap lesz. Az ember kepes megvaltoztatni a dolgokat maga korul. Csak igazan akarni kell, es egy csepp hit sem art.

Pentek. Vegre. Kicsit ideges is vagyok, noha tegnap este megbeszeltem magammal, hogy csupa pozitiv dolgotk fogok beszugeralni magamnak es nem kezdek el kepzelodni. Az ember ugyanis kepes meggyogyitani onmagat es persze megbetegiteni is, nagyon sok fugg a gondolkodas iranyatol...
Az tortent ugyanis, hogy tegnap zuhanyzas kozben felfedeztem egy kis dudort, ott lenn. Lehet, hogy valami artatlan pattanas vagy ilyesmi - bar is fura azert, lehetseges arrafele egyaltalan a pattanas? Ahogy alltam a furdoszobaban megjelent elottem egy remes szexualis uton terjedo betegseg kepe, a human papillomavirus okozta holyagok, brrr. Persze minek gondol az ember lanya egybol ilyesmire? De megis mire gondolhatna, ha altajekon tortennek furcsa dolgok? Bar nem tudok elkepzelni semmilyen szituaciot, amiben ezt elkaphattam volna, hiszen egyreszt nem volt sok partnerem, masreszt mar nagyon regota csak o van... Habar allitolag az ilyet akar nyilvanos wc-rol is el lehet kapni, amire viszont sosem ulok ra. Szoval nem tudom. Remelem nem az. Nem faj, nem viszket. Bar eszembe se jutott volna ez a nyavaja. Ez az atka, ha az ember tajekozott es maga probal diagnozist felallitani.
De mivel nem latom eselyet annak, hogy en ezt barhol is elkaphattam volna, igy biztosan nem az es mas rossz dolog sem. Csak a menszesz okozta hormonalis valtozasok miatt jott ki egy kis pati, vagy szortuszogyulladas vagy ilyesmi. Varok par napot es oszinten imadkozom. De legfokepp: hiszek.
Ujra rajottem, hogy igazabol az egeszseg a legfontosabb a vilagon. Nem szamit, hogy van-e kocsid, lakasod, elmehetsz-e minden evben nyaralni a tropusokra, vannak-e milliok a bankban es az sem szamit, hogy masoknak mi van... Csak az egeszseg szamit. Mar most is igyekszem egeszsegesebben elni, de ezutan meg inkabb torekedni fogok ra es jobban megbecsulni azt, amim van.

Mivel rendkivüli módon komolyan veszem a munkát, igy most először is átváltottam a billentyűzetet magyarra (a hosszú i-t igy sem találom), továbbá olvasgattam a régi blogbejegyzéseket és ráeszméltem, hogy 2007-ben sikerült elérni az álomsúlyomat, az 50 kg-ot. Csak azóta megint túlhaladtam ezen a súlyhatáron... Klassz. Úgyhogy most megint erre gyúrok. Igazából 48-49 kg lenne a jó, de ha 50-et elérem (és meg is tartom) az már nagy eredmény. Hajrá-hajrá. Most pedig visszamegyek bomlasztani. Ergo nem növelem a GPD-t :)